POLGÁR JUDIT: SIKERES LEHETTEM VOLNA KREATÍV MENEDZSERKÉNT IS

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2018.10.13.

A sakkban nincs mese: csak rá kell nézni a táblára, és világosan látszik, ki hogyan teljesített. Ehhez képest a sporton túli világban sokkal nehezebben ragadható meg a győzelem és a vereség fogalma – mondja Polgár Judit. A világ legsikeresebb női sakkozójának, aki négy éve vonult vissza a versenyzéstől, ma sokkal több fronton kell helytállnia, mint korábban élsportolóként. Ugyan naprakészen követi a hazai közéletet, de inkább azzal foglalkozik, amihez ért és amit szeret: a sakk népszerűsítésével. Mesél arról is, miben lehetett volna még sikeres a sakkon kívül, mi a titka a palacsintájának, és mi az a bálnaeffektus.

– Mi a legkorábbi gyerekkori emléke?

– A sakkal kapcsolatban?

– Nem. Bármivel kapcsolatban.

– Húha. Talán az első, XIII. kerületi házunk képe. Egy felújított, régi épület volt. De miért fontos ez?

– Az érdekel, hogyha valakinek a sakkozás miatt az átlagnál sokkal jobb a memóriája, az vajon megmutatkozik-e a saját életével kapcsolatos emlékekben is.

– Nem hinném. Szerintem a személyes emlékeim pont annyira maradnak meg a fejemben, mint bárki másnak.

– A magánéletében is kizárólag racionális döntéseket hoz, mint a sakktábla mellett?

– Tévedés, hogy sakkjátszma közben csakis előre kiszámított lépésekkel operálunk. Természetesen van, ami színtiszta logika, de egy játék során kiemelkedő szerepe lehet az intuíciónak. A hétköznapi életben olykor van mód arra, hogy aprólékosan végiggondoljuk a lehetőségeket, és racionális döntést hozzunk, de számos esetben erre nincs idő, ilyenkor csak a megérzéseinkre hagyatkozhatunk. Ez velem is gyakran előfordul. Az tény, a sakkozólétből következően törekszem rá, hogy mindig logikailag végigelemzett döntéseket hozzak. Szeretek mindent alaposan előkészíteni, naprakészen követni az összes területet, amellyel foglalkozom. Éppúgy, mint az előző életemben.

– Az előző életében?

– Már abban az értelemben, hogy az aktív sportolói időszakom azért jelentősen eltért a maitól. A gondolkodásom ma már egész más irányokba orientálódik. Sportolóként mindennap azzal kellett szembenéznem, hogy győzök vagy veszítek. Az könnyen értelmezhető, egyértelmű szituáció volt. A sporton túli létezésben sokkal nehezebben ragadható meg a győzelem és a vereség fogalma, sok múlik azon, miként kommunikálunk kifelé egy-egy teljesítményt. A sakkban nincs mese: rá kell nézni a táblára, és világosan látszik, ki hogyan teljesített. A való világban ez nehezebben mérhető.

– Ez zavarja?

– Nem zavar. Rugalmas személyiség vagyok, tudomásul veszem. Ráadásul önkritikus alkat vagyok, ha valami nem jól működik, azzal kezdem, hogy ellenőrzöm a saját munkámat...

ITT OLVASHATÓ