PARANCSRA CSELEKEDNI

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.10.24.

Amikor ennek az írásnak az első részét megírtam a Rendőrségről, meg sem fordult a fejemben, hogy folytatni fogom. Mivel azonban megvan az a rossz szokásom, hogy az írásomhoz érkező megjegyzéseket mindig átfutom, sőt, eléggé el nem ítélhető módon, alkalmasint reagálok is rájuk, megértettem, hogy még pár dolgot hozzá kell tennem az előzőekhez.

Azok, akik alaposan és a szándékommal, motivációmmal azonosulni tudva olvasták az írásomat pozitív gondolatokat fogalmaztak meg. Velem együtt érezték át a helyzet visszásságait. Pontosan meglátták a rendőrök kiszolgáltatott helyzetét. Valójában két lehetőség áll nyitva előttük. Ha végképp nem tudják elviselni a szolgálat brutalitását és ellentmondásosságát, a szolgálati kötelezettség és a minimális humánum között időnként és egyre sűrűbben feszülő ellentéteket, akkor gyorsan leszerelnek és keresnek maguknak más munkát. Ha a kötöttségeik és családi vagy egyéb társadalmi viszonyaik ezt nem teszik lehetővé, vagy opportunisták, esetleg a rendszer elkötelezett hívei akkor maradnak és „szolgálnak” tovább.

Voltak olyanok, nem is kevesen, akik zsigeri indulattal foglaltak állást a rendőrökkel (!) szemben. Engedtessék meg, természetesen név nélkül, hogy ide másoljak néhányat ezek közül (elnézést kérve azoktól, akiket idézek és azoktól is, akiket nem):

„Szolgálva s..gget nyalunk!!(javaslom a hazaáruló rendőrségnek)”

„… cseszegetik az ártatlan embereket és futni hagyják a bűnözőket …”

„Nagyjából egyetértek, de azért a ” rendszerváltás” után is voltak problémák. Pl. mért hagyták elmismásolni az olajszőkítést, a pártszékház eladásokat, a törvénytelen aportírozásokat, a gyárak, üzemek, földek magánosítását, külföldi kézre juttatását, stb?”

„ nos, en rendszerfüggetlenül vagyok bizalmatlan a szolgálunk es védünkkel szemben. a rendőrök mindig az aktuális hatalmat és a hatalom birtokosait védték/védik.”

Nehéz ezekkel a véleményekkel vitatkozni. Részben, mert némelyik kategorikus szembeállást fogalmaz meg, részben, mert személyes, vagy kollektív ellenszenv munkál bennük, aminek – hiszen maga az írás is erről szólt – van nem kevés erkölcsi és jogi alapja. Az „alapok kidolgozásáért” azonban a jogalkotó viseli az elsődleges felelősséget. Én ezekre meg is próbáltam rávilágítani. Úgy látom, hogy muszáj tovább menni, és megállapítani, hogy nem csak „rossz rendőrség” van. Nem a rendőrök általában rosszak. Az általánosítás mindig tévútra vezet minket...

ITT OLVASHATÓ