Szerző: SzEGy
2018.10.08.
- „Nézd Tula, az én falumban nagyon sokszor volt háború. Jöttek törökök, németek és mind kínoztak minket. És a Mama, az én anyám mondta:
- Lányom, örüljünk! Örüljünk, hogy élünk!
- De én gondoltam, miért öröm, ha így élünk?”
Az, az egy aprócska szó, az „így” azonnal félrekalapálta az egészet. Hiszen annak a jogosságát és okosságát nem olyan nehéz belátni, hogy érdemes örülni az életnek. És általában sikerül is megkönnyebbült, örömteli érzéseket előcsiholni magunkból. Ha spontán módon nem is, akkor talán menni fog az alábbi gondolati betoldások egyikének a segítségével:
Mi most még
- minden nehézség ellenére,
- a lehetetlen körülmények dacára
- másokkal ellentétben,
- a jósolt lehetőségekre fittyet hányva
- vagy a korábbi várakozásokkal szemben
élünk.
Annak viszont tényleg sokkal nehezebb örülni, hogy így élünk. Szinte mindegy is, hogy ezt merről közelítjük. Majdnem egészen biztosak lehetünk benne, hogy akár egy körkérdésben válaszolva, akár szimpla hétköznapi eszmecseréinket alapul véve, a mi hazánkban ma, nagyon kevés ember örül annak, hogy pont így él.
Persze egészen másként hathat ránk ugyanez, ha egy hosszú, súlyos betegség, vagy baleset után lábadozva éppen megerősödtünk és visszahódítottuk, visszaszereztük a korábbi hétköznapi lehetőségeinket és képességeinket, az előző (természetesen viszonylagos) függetlenségünket és megszűnt a saját állapotból fakadó kiszolgáltatottságunk. Az így visszakapott életünkben, egy kis időre legalábbis, biztosan mindent újnak és szépnek látunk.
A mélyebb beleéléshez rásegítés lehet egy régi, közszájon forgó, a szemléletünkben lerakódott mész helyrerázására kifejezetten alkalmas gyakorlat szövege: Képzeld el, milyen boldog lennél azután, ha most mindent elveszítenél, ami fontos a számodra, majd az egészet hirtelen és hiánytalanul visszakapnád...
- a jósolt lehetőségekre fittyet hányva
- vagy a korábbi várakozásokkal szemben
élünk.
Annak viszont tényleg sokkal nehezebb örülni, hogy így élünk. Szinte mindegy is, hogy ezt merről közelítjük. Majdnem egészen biztosak lehetünk benne, hogy akár egy körkérdésben válaszolva, akár szimpla hétköznapi eszmecseréinket alapul véve, a mi hazánkban ma, nagyon kevés ember örül annak, hogy pont így él.
Persze egészen másként hathat ránk ugyanez, ha egy hosszú, súlyos betegség, vagy baleset után lábadozva éppen megerősödtünk és visszahódítottuk, visszaszereztük a korábbi hétköznapi lehetőségeinket és képességeinket, az előző (természetesen viszonylagos) függetlenségünket és megszűnt a saját állapotból fakadó kiszolgáltatottságunk. Az így visszakapott életünkben, egy kis időre legalábbis, biztosan mindent újnak és szépnek látunk.
A mélyebb beleéléshez rásegítés lehet egy régi, közszájon forgó, a szemléletünkben lerakódott mész helyrerázására kifejezetten alkalmas gyakorlat szövege: Képzeld el, milyen boldog lennél azután, ha most mindent elveszítenél, ami fontos a számodra, majd az egészet hirtelen és hiánytalanul visszakapnád...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.