ÖNÉLETRAJZ A JELENBŐL - CSENDEK

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: SZUKITS REZSŐ
2018.10.22.

Az ötvenes évek eleje. 6 éves vagyok, vagy hét (megnéztem 1953 november 25. tehát hat meg egy kicsi) az első csend. Valahova megyünk, jó lenne, de már nem fogom anyám kezét „naffiú” vagyok. Az ablakok nyitva. Gól! Kiált Szepesi, és hangja nem megtöri, hanem fokozza a csendet, ahogy az ablakok előtt álló, buszt lovaskocsit magára hagyó sofőr, jeges és seprűjére támaszkodó utcaseprő drukkja is. Csend van, amilyen a madárfüttyel, szellő suttogással ékesített erdei csend, csak góllal fűszerezve. 6:3

Aztán a másik, a második csend 1956 november vége, inkább december eleje. Még nem kell nagykabát, de a gallér feltűrve és a nadrág már hosszú. Akkor jönnek be az oroszok, nem felszabadítani, mint korábban, hanem megszállni, leverni valamit. Egy órás csend. Néma tüntetés. Az utca kihalt, nincs gól és hurrá, csak a csend. A verebek is hallgatnak. Állok egy kapu alatt, a túloldalon is állnak, az arcokon nincs mosoly, se dac, se közöny, annyit érezek, hogy állni kell, nem nevetni, nem sírni csak állni. Csak állunk. Egy város áll némán és megcsalatva. Talán a nagyok értik, hogy magunkra maradtunk. Talán …

ITT OLVASHATÓ