NEMZETI TŐKÉSOSZTÁLY? ORBÁNÉKNAK NEM CÉLJUK, HOGY ÚJ DEMJÁNOKAT ÉS CSÁNYIKAT NEVELJENEK KI, AZ CSAK POLITIKAI TERMÉK

ÁTLÁTSZÓ BLOG / OLIGARCHA-HÁBORÚ
Szerző: PAPP LÁSZLÓ TAMÁS
2018.10.04.

Irigyli a NER-oligarchákat? A jól fizetett holdudvari arcokat? Mert gazdagok, mert sok pénzük van, mert vehetnek maguknak villát, jachtot, luxusautót, egzotikus helyeken nyaralhatnak? Ne tegye. Inkább gondoljon bele: a politikai celebek élete nem csupán móka és kacagás a VIP-páholyban. Bizonyos keleti filozófiák szerint (ha már keleti szél fúj, ugye) az élet állandó szenvedés, a boldogság csak illúzió. Ha szegény vagyok, gyötrődöm, mert nincs pénzem. Amennyiben gazdag, akkor viszont rettegek, hogy elveszítem. Mindez fokozottan igaz az uralkodó rezsim kurzus-milliárdosaira.

Vajon tényleg jó úgy gazdagnak lenni, hogy tudom: a pénz, ami van nekem, igazából nem az enyém? S tulajdonképp bármikor el is vehetik tőlem? Hogy lehetek akármilyen jómódú, valójában soha nem leszek igazán független, egzisztenciálisan szabad? Mert mindig függésben leszek a Gazdától, aki ezt biztosítja nekem?

Hogy gyomorideggel stresszelve kell várni, ismét meghívnak-e a Páholyba? És találgatni, hogy ott hová ültetnek? Nem lehet, hogy ennél bármelyik londoni tányérmosó vagy az egyre jobban beszűkülő hazai szabadpiacon boldogulni próbáló alkalmazott, kisvállalkozó, értelmiségi is szabadabb? Mert azt a pénzt ő kereste meg. Tényleg az övé.

Nem lehetséges, hogy a rezsim gazdagjainak látványos, irritáló rongyrázása, költekezése mögött ez van? Annak tudata, hogy csak az az enyém, amit megeszek, amit felélek, elszórok. Mert lehet, holnap már elveszik tőlem. Irigyelni őket? Nem kell, mert nincs miért, sőt. Nem is szabad. Ezek az emberek az irigy, sóvárgó, féltékeny tekintetekből merítenek erőt a seggnyaláshoz, a megalázkodáshoz, a gyengébbeken való átgázolás piszkos munkájához. Hogy ez mégiscsak megéri. Pedig nem. A színfalak mögött hihetetlenül frusztrált, sivár, üres, kétségbeeséssel teli világ ez.

Orbán Viktor valamiben kétségtelenül igazat mondott, amikor úgy hárította a repülőútja miatti korrupcióvádat: “Szeretném én látni azt az embert, aki engem lekötelez”. A hagyományos, nyugati szemszögből vett korrupció nézőpontjából valóban nem értelmezhető a dolog.

Franciaországban vagy az Egyesült Államokban ez a dolog úgy működik, hogy van egy üzletember, aki el akar érni valamit egy politikusnál. Hát meghívja valamilyen luxusutazásra, cserébe pedig a közhatalmat gyakorló figura elintéz neki valami kedvezményt, módosítást, támogatást. Ez lényegében egy törvénytelen üzlet, ahol mindkét fél megkapja, amit akar, s nagyjából mindketten egyenrangúak. Az egyiknek pénze van (amit azért nagyrészt piaci alapon szerzett) a másiknak pedig hatalma (melyet azonban sokkal könnyebben elveszíthet, mint egy autokráciában.)

Ha ott valaki kicsit fölényben lehet, az talán a pénzember. Aki gondolhatja: mégiscsak ő támogatta a politikus kampányát, “ő csinált belőle valakit.” Jelen esetben itt minderről szó sincs...

ITT OLVASHATÓ