NEMES JELES LÁSZLÓ: "ÉN NEM A HAZAI POLITIKAI HELYZET MIATT AGGÓDOM, HANEM AZ EGÉSZ VILÁGÉRT"

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2018.10.06.

Nem azért készítek filmet, hogy mindenkinek örömet szerezzek. Viszont minden nézőnek meg akarom adni a személyes utazás lehetőségét – mondta a 168 Órának Nemes Jeles László. A filmrendezővel annak apropóján beszélgettünk, hogy a napokban mutatták be második nagyjátékfilmjét, a Napszálltát. Az Oscar-díjas művész nem tart attól, hogy a közönséget megosztja majd az 1913-ban, Budapesten játszódó alkotás. A szubjektív filmezéstől a jövőben sem fog eltérni, az akadémista filmkészítés szabályait ugyanis szerinte folyamatosan meg kell kérdőjelezni. Beszél arról is, miért használ két nevet, hogyan akarja kimozdítani a popcornattitűdből a nézőket, miért aggódik a szomszédja miatt, és megosztja apokaliptikus jövőképét is.


– Fáradtnak tűnik.

– Azt nem csodálom. Lényegében a Saul fia előkészítése, azaz 2013 óta nem volt időm pihenésre. Talán a Napszállta bemutatója után lesz pár hónapom regenerálódni.

– Pár hónap? Akkor hamarosan újra filmet forgat?

– Erről még korai beszélni. De több opció is van a fejemben.

– A Napszállta főcímében Nemes Lászlóként, a hazai nyilvánosságban következetesen Nemes Jeles Lászlóként szerepel a neve. Melyiket használja ténylegesen?

– Akárcsak az édesapámat, engem is Nemes Jelesnek hívnak. Csupán arról van szó, hogy külföldön az egyszerűbb Nemes László formát használom.

– A Napszállta terve már korábban megvolt a fejében, mint a Saul fiáé. Lehetett volna fordítva is leforgatni a két filmet?

– Azt hiszem, hogy nem. Persze ez csak megérzés. A Saul fia egy nagyon ambiciózus, de kis méretű, pontosan körülrajzolható, anyagilag könnyebben megvalósítható projekt volt. Másrészt alkalmas volt arra is, hogy tisztán definiálhassam vele a saját rendezői világomat. Jobb, hogy a Napszállta lett végül a második filmem.

– Akár a Saul fia folytatásának, akár előzményének tekintjük is a Napszálltát, a kapcsolódási pontok nyilvánvalók. Ön szerint mi fűzi össze leginkább a két filmet?

– Talán a történelmi helyzetek újragondolása egy konkrét emberi történeten keresztül. Az, hogy miként lehet újraértelmezni a gyökereinket, hogyan lehet egy újfajta utazásban másféleképpen megtapasztalni a saját múltunkat. Nem klasszikus történelmi filmekről van szó, emberi sorsokat ábrázolok történelmi környezetben.

– Egy helyen azt mondta, hogy a Napszállta bátor film. Miért az?

– Reméltem, hogy ezt előbb mások fogják kimondani. Arra gondoltam, hogy nem fogadom el azt az akadémizmust, amely kötelezőnek tekinti a filmkészítés szabályait, és amit a rendezők nagy része szinte pánikszerűen igyekszik követni. Számomra elfogadhatatlan a nagymértékű cselekményközpontúság, valamint az isteni nézőpont, amely azt sugallja, hogy a rendező mindent tud a tárgyáról. Ez az akadémizmus arra kényszeríti a nézőt, hogy a film megtekintésekor csak egyetlen dimenzióban és egy pontosan megrajzolt, előre behatárolt úton mehessen végig. Ez persze azt a kényelmes érzést nyújtja a nézőnek, hogy végig kontrollálja a filmet, és megnyugtató választ kap minden felmerült kérdésre...

ITT OLVASHATÓ