"NÉMÁN, NÉMÁN IS RÁNK VALLASZ" - MI ÁLL A HAJLÉKTALANSÁG KRIMINALIZÁCIÓJA MÖGÖTT?

MÉRCE
Szerző: ÁMON KATA
2018.10.22.

Az aluljárókból pár nap leforgása alatt szinte teljesen eltűntek a hajléktalan emberek. Egy kis részük talán bement szállóra, nagyobb részük pedig mozgásban van. Táskáikkal, szatyraikkal járják a várost, hiszen aki mozog, talán „megmenekül” a szabálysértési eljárástól, a megalázó letartóztatástól, a három napos őrizettől a fogdán, a tárgyalástól, amely annyira embertelen, hogy a “vádlott” hajléktalan ember meg sem jelenhet rajta, csak videón kommunikálhat a bíróval/titkárral, a pénzbírságtól, közmunkától, börtöntől. Egy másik részük elbujdosik az erdőkben, reménykedve, hogy nem találnak rá.

Lehet gondoskodásról szónokolni, igazolást keresni az egyébként erkölcsileg vállalhatatlan kriminalizációra, de a valóság az, hogy semmi más nem történt, mint hogy a kormányzó pártok“migránssá” tették Magyarország legszegényebb, legkiszolgáltatottabb állampolgárait, a saját hazájukban. Micsoda cinizmus ez azoktól, akik három éve, a menekültválság idején épp azt kérték számon politikai ellenfeleiken, miért a menekülteken, miért nem a magyar hajléktalan embereken segítenek.

Nem mindig próbálta a kormány gondoskodásnak hazudni a hajléktalan emberek üldözését. A kormány 2010 óta támadja a hajléktalan embereket. Ekkor indult párhuzamosan országos (az építési törvény módosításával) és fővárosi szinten (Tarlós már a főpolgármesteri székért is a hajléktalan emberekkel szembeni zéró tolerancia elvével kampányolt) az a később évekig tartó intézkedéssorozat, amelynek célja az volt, hogy törvényi tiltásokat alkalmazzon a közterületen élő hajléktalan emberek ellen. Minél nagyobb volt a tiltakozás a kriminalizáció ellen, annál erősebb törvényi eszközökkel próbálták ezt elérni: a szabálysértési törvény, majd az Alaptörvény módosításával, aztán újabb szabálysértési törvénymódosítással, kerületi rendeletekkel.

Ekkor még elsősorban nem gondoskodásról beszéltek, hanem a „rendes” emberek jogáról, hogy a közterületet a hajléktalan emberek látványa nélkül használhassák. Nem akarom itt most felidézni Tarlós István nyilatkozatát, amelyben részletesen beszélt arról, hogy pontosan mit tesznek hajléktalan emberek a közterületen: maradjunk annyiban, hogy a végkövetkeztetése nem az volt, hogy a hajléktalan embereket szállóra kellene segíteni. Sőt, amikor Csepelen hajléktalan embereket ölt meg egy akkor hajléktalannak hitt férfi, egyenesen potenciális bűnözőkként írta le a közterületen élőket.

Már akkor is megjelent a szállóra kényszerítés gondolata, egyszer az Aszódi, aztán a Budaörsi úton nyitottak olyan szállót, ahol előállításra alkalmas helyiség is volt, de a gyakorlatban a kriminalizáció nem vezetett tömeges előállításhoz. Nyitottak ugyan új szállóhelyeket, de a hajléktalanellátás finanszírozása a költségvetésben érdemben nem változott, de ha változott is volna, ez akkor sem jelentene megoldást, hiszen a hajléktalan emberek azért hajléktalanok, mert nincs hol lakniuk.

A szálló nem lakás, ott méltóságteljes emberi életet élni nem lehet. Ezt azok is tudták, akik megalkották ezeket, hiszen ők is átmeneti megoldásokként alapítottat szállókat. Az igazi megoldást a szociális bérlakások, lakásügynökségek, tehát egy alacsony jövedelemmel is elérhető bérlői piac jelentené. Ennek kiépítése azonban a Fidesznek nem célja, sőt, tovább privatizálja a bérlakásokat, és hagyja, hogy elszálljanak az albérletárak...

ITT OLVASHATÓ