NEM KELL FOLYTON NYAFOGNI - BÖJTE CSABA: SZÜKSÉG VAN A KERÍTÉSRE, DE EGY HATALMAS AJTÓT KELL NYITNI RAJTA

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2018.10.20.

A szeretet nem jutalom, hanem orvosság: nem annak kell belőle többet adni, aki megérdemli, hanem annak, aki rászorul – mondja a 168 Órának Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, katolikus pap. Annak apropóján beszélgettünk, hogy idén lett 25 éves az általa létrehozott Dévai Szent Ferenc Alapítvány, amely eddig hatezer árva gyereket nevelt fel Erdélyben. Csaba testvér – mindenki így szólítja – saját magáról leginkább úgy szeret beszélni, hogy közben történeteket mesél másokról. Rákérdeztünk, mit gondol a határkerítésről, elmondta, miért tartja ministránsoknak a magyar politikusokat, hogy áll a pacallevessel, és miként hozta őt kellemetlen helyzetbe Mr. Bean.

– Látom, két iPhone-ja van.

– Az egyiket itt használom, a másikat Erdélyben. Mindkettőt ajándékba kaptam egy támogatónktól.

– Szereti a kütyüket?

– Jól elboldogulok velük. Netezek, e-mailezek, facebookozom, mindkettőt használom rendesen.

– Mi a kezdőlapja, ha felmegy a netre?

– Hirtelen nem is tudom, gondolkodnom kell. Szerintem az, ami gyárilag be volt állítva a laptopon, én nem is nyúltam hozzá. Sok kicsi lyuk jön föl.

– Akkor melyik az az oldal, amelyikre mindennap ránéz?

– Az alapítvány saját oldalát, a Magnificat.ro-t mindig megnyitom.

– Közéleti tartalmakat is olvas?

– Persze, a magyar hírportálokat, a kormánypártiakat és az ellenzékieket is rendszeresen olvasom.

– Mindkét oldal véleménye érdekli?

– Hogyne érdekelne. Meg aztán így tudom kivédeni, hogy megetessenek. Szeretem továbbgondolni a dolgokat. Úgy látom, minden politikai erőnek van valami igazsága, én mindegyik megnyilatkozásban ezt keresem. Nem tetszik, ha kirugdossák a labdákat a jobb- vagy a baloldalon, közösen kéne megpróbálni gólt szerezni.

– Csakhogy ez nem működik.

– Ha történelmi léptékkel nézzük a dolgokat, akkor működik. Az elmúlt évezredben még sosem élt olyan békében a magyar ember, mint most – és ez közös siker. A rendszerváltás óta hitéért, politikai meggyőződéséért, bármilyen vállalt identitásáért senkit nem börtönöztek be, senkit nem végeztek ki.

– Ez már siker?

– De hát ez korábban nem így volt! Tud mondani a magyar történelemből harminc ilyen évet? Bethlen Gábor, aki Erdély aranykorának megteremtője volt, azt mondta magáról: bár békeszerető ember vagyok, negyven csatában mintegy ötezer ember vérét ontottam ki. Ötezer emberét, érti? Hát hol vannak ettől a mi folyton perlekedő politikusaink? Templomi ministránsok! De mondok mást. Árva gyerekekkel foglalkozom több mint 25 éve. Ma is rengeteg gondunk-bajunk van, de azért a tőlünk kikerülő fiatalok előtt ma sokkal több lehetőség áll, mint negyedszázaddal ezelőtt. Igenis van értelme bátorítani magunkat, hogy hozzuk felszínre a bennünk rejlő értékeket.

– Lenyűgöz az optimizmusa, de tényleg úgy érzi, hogy minden fiatal előtt ugyanazok a lehetőségek állnak a tehetségük kibontakoztatására?

– Ez filozófiai kérdés. Szerintem minden ember arra született, hogy feladatokat oldjon meg. Minden egyes elvégzett feladat többé, jobbá, erősebbé tesz minket. A gyerekeknek is ezért adunk feladatokat az iskolában. Azt szoktam kérni a tanároktól, hogy ha az elkényeztetett egykéknek három versszakot adnak fel megtanulni, akkor a mi árva gyerekeinknek öt versszakot adjanak. A mi gyerekeinknek fontos hozzászokni a küzdéshez, ahhoz, hogy nekik többet kell teljesíteniük másoknál. Akit az edzésen komolyabban megdolgoztatnak, abból hamarabb lesz bajnok. A felnőttekről is azt gondolom: nem folyton nyafogniuk kellene egy-egy új feladat láttán, hanem örülniük, hogy van mit megoldani. A kihívások adják az élet sava-borsát...

ITT OLVASHATÓ