Szerző: Határátkelő
2018.10.03.
Mivel az eredmények kifejezetten érdekes, ezért arra gondoltam, érdemes kicsit közelebbről is megnézni a felmérés minket is érdeklő (azaz a határátkelésről szóló) szakaszát. (A teljes felmérés egyébként itt érhető el.)
Érdekes, hogy a válaszadók 60 százaléka nem volt még három hónapnál hosszabb külföldi tanulmányúton, ezen a téren valamivel magasabb a nők aránya (67,5 százalék szemben a férfiak 54,4 százalékával).
Az speciel nem meglepő (már csak az életkor miatt sem), hogy a legnagyobb arányban a vezető pozíciójúak dolgoztak külföldön (63,2%), legkevesebbet pedig a tudományos segédmunkatársak (23,7%).
Az viszont már tényleg csak érdekesség, hogy a matematikusok (70 százalék) és a fizikusok (57,4 százalék) voltak a leginkább hosszabb külföldi tanulmányúton. Aki viszont volt, azok esetében 10-ből 8 életben tartja a külföldi kapcsolatait, és ennél is többen (84 százalék) gondolják úgy, hogy ismét elmennének külföldre.
“Kötelezővé kellene tenni”
Az is elég egyértelmű, hogy aki járt már külföldön, az kifejezetten hasznosnak tartja az ott szerzett tapasztalatokat.
“Kötelezővé kellene tenni, hogy a PhD négy évéből az utolsó kettő évben legalább egy félévet külföldön kelljen tölteni egy másik intézményben kutatóként. Ez óriási motivációt és szakmai, tudományos lökést adhatna a kutatónak. Ehhez plusz ösztöndíj rendszer lenne szükséges” - vélte például az egyik megkérdezett (a felmérés szerzői sem adtak meg neveket, amikor véleményeket idéztek).
Akadt ugyanakkor olyan, aki megfordította a kérdést: “Nem az a baj, ha valaki elmegy innen világot látni és máshol tanulni, az a nagyon nagy baj, hogy ide nem jön senki a fejlett világból”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.