Szerző: CSEJTEI ORSOLYA
2018.10.21.
Minden áldott nap, ahogy közelgett a délután fél 6, amikor a papának haza kellett volna érkeznie a munkából, kezdte érezni a kellemetlen gyomorszorítást és a gombócot a torkában. Azt képzelte – ahogy múltak az évek, egyre kényszeresebben –, hogy ha nem áll kint a bejárati ajtóban, és gondolatban nem csalogatja haza az apját, biztosan eltereli a kocsma, és csak későn jön meg. Fura szaga lesz, fátyolos tekintettel, többnyire némán mosolyog majd, őt az ölébe veszi, ölelgeti, és ilyenkor valahogy sokkal jobban szereti. A mama viszont ezt egyáltalán nem szereti, és 7 óra magasságában már annyira ingerült, hogy hozzá sem lehet szólni. Ilyenkor bármitől robbanhat. Elég egy kósza hajszál a mosdóban, egy kis kilöttyintett kakaó az abroszon vagy szamárfül a füzetben.
A 8 éves Dalma számára ezek az esték szépen lassan a rettegés estéivé váltak. „Az volt a legrosszabb, amikor apa már annyira későn jött, hogy el kellett mennem lefeküdni, és nem állhattam kint az előszobában – meséli a most már közel 40 éves lány még mindig zaklatottan. – Aludni persze egészen addig nem tudtam, amíg meg nem érkezett az apám. Úgy éreztem, nekem kell megvédenem a mama rázúduló dühétől, a minden egyes alkalommal repkedő „szeméttetűktől”, „rohadtférgektől”, „kurvaanyádoktól”, no meg az anyám kezébe akadó tárgyaktól”. Ha ilyenkor az ölébe ül, gondolta, és apa megöleli, maximum ő is kap egy csokorra valót a szitkokból, hogy „takarodj el innen te is azzal a büdös állattal együtt”, de legalább a hamutál nem landol az apja fején.
Dalma tudta, hogy a pia miatt van minden – hogyne tudta volna, az anyja nap mint nap sulykolta belé, hogy „apád egy szar, jellemgyenge alkoholista” –, és hogy apa olykor túlságosan beborozik, de igazán nem értette, miért akkora baj ez. Apa ilyenkor is pont olyan aranyos, mint máskor, ráadásul annyira fáradt, hogy ha nem szólnak hozzá, 5 perc alatt elalszik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.