Szerző: SZEKA
2018.10.13.
A magyar miniszterelnök kommunikációjának egyik jellegzetes vonása, hogy amikor elkezd valakit vagy valamit vehemensen támadni, csak nagyon homályosan fogalmazza meg aggályait ellenfeleivel szemben. Máig nem tudjuk például, mi is a baj a felvilágosodás eszméjével, hiszen, e szellemi irányzat hatásai nélkül talán még ma is működne az inkvizíció, nem törölték volna el a rabszolgaság intézményét, illetve egy állam polgárait nem illetné meg a törvény előtti egyenlőség joga. Nyilván gesztust szeretett volna gyakorolni a mélyen vallásos emberek felé, kik közül még mindig sokan úgy érzik, hogy a francia enciklopédisták munkássága döntötte romba az arisztokrácia és az egyház kettősének egyeduralmát, és lökte a világot a polgári forradalmak bizonytalanságába.
Finoman szólva is anakronisztikus dolog abban hinni, hogy amennyiben minden maradt volna a régiben a 18. században, ma jobb lenne a világ; az emberek jobban szeretnék egymást, elkerültük volna a véres világháborúkat, nem készült volna el az atombomba, és nem lenne migráció. Ha elmaradt volna a felvilágosodás kora, legfeljebb nem lenne vallásszabadság, a jobbágyoknak még mindig tizedet kéne fizetniük a földesuraknak, a feketék és nők nem járhatnának egyetemre, a politikai ellenfeleket pedig a diktátorok nem csupán börtönbe zárhatnák, de ki is végezhetnék. Orbán soha nem konkretizálta, hogy tulajdonképpen miért nem békélt meg a felvilágosodás eszméivel, miért tartja ördögtől valónak Voltaire, Rousseau vagy Diderot műveit. Talán azért, mert nem olvasta őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.