Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.10.05.
2012 májusának reggelén Ferencváros egy kicsi erdejében álltunk a barátnőmmel. Szembe az önkormányzat dolgozói és a rendőrök. Egy szalaggal vettek körbe egy kis kalyibát, és a körülötte lévő tárgyakat. Akkor már az AVM egyik aktivistáját (Misetics Bálintot) a rendőrök elvitték, mert megpróbálta megakadályozni az ott élő hölgy kunyhójának elbontását. Barátnőm nem azért ment a szalaggal elzárt részre hogy szembeszálljon a rendőrökkel, hanem azért, mert szociális munkásként feladatának érezte, hogy az otthona lerombolását éppen végignéző nőt megnyugtassa. Őt megbilincselték, mert átlépte a szalagot, a nőt kilakoltatták kunyhójából, a cuccait pedig szemétnek minősítette az önkormányzat és megsemmisítette.
Nem új keletű az a gyakorlat, hogy a hajléktalan emberek magántulajdonát megsemmisítik. Eddig is zajlott ez, csak akkor szemétnek keresztelték át a családi fényképeket, a guberált kisszéket, az alig működő főzőalkalmatosságot, a tányérokat, az edényeket. Legalábbis ott akkor, a 9. kerületben ezeket semmisítették meg.
Most ezekre az eszközökre már a törvény erejével csapna le a magyar állam. Emberek magántulajdonát semmisítené meg azért, mert szegények.
Pontosan az a magyar állam, amely azzal a címszóval lakoltat ki embereket, hogy nem vigyáznak a magántulajdonra, a közösség tulajdonára. Úgyhogy inkább befalaz lakásokat, amelyek nem lerohadásra, hanem egyszerűen lakhatásra készültek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.