MARSLAKÓ FELCSÚTON

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: jdesi
2018.10.06.

A Marslakó lesöpörte mindhárom bajszáról a morzsákat, megigazította a gallérjait, s úgy találta a tükörben, hogy rendben van. Közben az űrhajó kis zökkenéssel megállt és Marslakó elindult a kijárat felé, miközben egy recsegő hang a megafonból azt ismételgette: Felcsút, Felcsút állomás. Kérem vigyázzanak, a felszállópályáról űrhajó indul. Tralalalalala.

A Marslakó frissen, üdén leugrott a lépcsőn, körülnézett és megállapította, hogy ilyen szép űrkikötőt még nem is látott. A fogadóépület oldalában egy nagy tábla hirdette, hogy épült az Európai Unió támogatásából, kivitelező, beruházó, ellenőr és hallja kend: Mészáros Lőrinc.

Marslakó elégedetten bólintott, hogy mégiscsak jó dolog ez az Európai Unió, ha ilyen szép dolgokra költi a pénzét, és bizony ez a Mészáros Lőrinc is remek ember lehet, nyilván az elsők közt is a legjobb, krém, de la krém, ahogy a vörös bolygón mondják, s érdemes lenne nála is tisztelgő látogatást tenni, s megkérdezni, hogy nincs e kedve pályázni egy két beruházásra a Marson, ott most nagy építkezések folynak, hogy a Földről rengetegen költöznek át oda, bizonyára remek dolgokat tudna ott is csinálni.

Miközben ezen elmélkedett egy borízű hang kiáltott rá valamit. Marslakó, aki azért tanulmányozta a földi, különösen a felcsúti emberek szokásait, de még nem tudott mindent, mert egy pár éves útikönyvé volt csak, az is alapvetően Budapestről szólt, szóval Marslakó azt hitte, köszön neki az ember. Szíveit melegség járta át és barátságosan visszamosolyogva mondta mindegyik szájával amit köszönésnek tanult a régi könyvből: Kisztihand kisnagysád!

Mire a borízű hang tulajdonosa, ki kerek, úgynevezett svájci sapkát viselt, kék, hosszú köpenyt és bakancsot, valahogy eféleképpen folytatta:

A te anyádat te gyüttment homokos. Olvastam ám én rólad a Ripostban, te buzzancs sorosista, nem akarsz te mást, mint a leányainkat megbecsteleníteni, hívom is a rendőröket, hogy vigyenek innen el és csukjanak le. Szerintem te még zsiddancs is vagy te, te – rázta az öklét.

Marslakó még ezt is üdvözlésnek vette, ugyanis a kis fordítógépébe kimerült az elem, amit az előbb vett az Utasellátó restijében egy kis málnával, koszos pohárban – mert más nem volt két Sportszeleten és egy légyjárta fasirtos zsömlén kívül.

Azért az emberhatározójában megnézte:
Homo Felcsúticus

– volt egy felkiáltójel mellette, hogy nem teljesen veszélytelen fajta. Néha harap is, lesből támad, sunyi, értelmi színvonala relatíve alacsony, falkában él, a falkavezért gondolkodás nélkül követi általában, különösen, amíg az hozzásegíti, hogy más falkák koncát elvegyék. Az önálló gondolkodás nem az erőssége, de fogságban jól szelídíthető, kézhez szoktatható. Érdemes fűszeres kolbásszal csalogatni, de estére se engedjük be a házunkba, mert ott könnyen nagy rombolást végezhet és tárgyaink is eltűnhetnek...

ITT OLVASHATÓ