Szerző: Határátkelő / Judit
2018.10.15.
“Ahogy ígértem, újból jelentkezem, immáron Alaszkából. Az elmúlt közel 6 hónap igen aktívan telt, pár költözés, több ezer mérföld autókázás, kompozás, repülés és kalandos határátkelések útján megérkeztünk a remélhetőleges végállomásunkra, Anchorage-ba.
Sokat ötleteltünk, hogyan költözzünk fel Alaszkába. Rengeteg verzió merült fel attól függően, hogy mennyi holmit hozunk magunkkal, ment a matek, mi és hogyan éri meg. Nem volt könnyű. De végül kiokoskodtuk és leszerveztük.
Az út Alaszkáig és az első napok
Autóval indultunk neki Las Vegasból Venturáig, ott egy éjszaka eltöltése után a korai felkelést követően felautóztunk egyhuzamban Dél-Kalifornián keresztül, Oregonon át Washington államig, Snohomish városáig, ahol eltöltöttünk pár napot, mielőtt a kompra felszálltunk volna.
A kompút gyönyörű volt, főleg a kanadai rész, nagyon hiányzott már a természet közelsége, a sok zöld látványa és az állatvilág.
Elérvén úticélunkat az első pár nap a berendezkedésről szólt, megvárni a csomagokat míg földi, légi és vízi úton megérkeznek, ismerkedés a hellyel.
Délkelet-Alaszkában töltöttük az első időszakot, gondolván, ez lesz a végállomás, de a terv hamar megváltozott, így az egyhónapos fordulónkon már a repülőn találtuk magunkat utat véve Anchorage felé.
Lenyűgöző naplementék, korlátozott lehetőségek
Sitka volt az első, véglegesnek gondolt állomásunk, de az élet nem így hozta. Sokaknak biztos Sandra Bullock The Proposal (magyarul Nász-ajánlat címen futott – HÁ) filmbeni szereplése juthat eszébe Sitkáról, de ki kell mindenkit ábrándítanom, a település maximum ha fél percre bukkan fel a moziban.
Amit utólag el tudok mondani Sitkáról, hogy lenyűgöztek a naplementék, a kis szigetek pedig valami csodálatosak. Nekem speciel mindig az Avatar című filmből azok a levegőben lévő, zölddel borított sziklák jutottak eszembe, csak vízbe tett verzióban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.