Szerző: kreatív pszichológia
2018.10.03.
Mint sok másik készség, a társas kapcsolatok alapja is az anya-gyerek kapcsolatban gyökerezik. Ha egy kisbaba megéli azt, hogy bízhat a gondozójában, továbbá hogy az ő viselkedése, megnyilvánulásai a gondozóból pozitív reakciókat váltanak ki, a kapcsolatokról egy alapvetően jutalmazó, pozitív minta alakul ki. Az a kisbaba, akire egész kicsi korától kezdve sokat mosolyogtak, barátkozóbb, a szociális ingereket aktívabban kereső kisgyerek lesz. Ez azonban csak egy alap, amire aztán lehet építkezni, vagy mondhatjuk úgy is, hogy egy kezdeti szociális nyitottságot alakít ki.
Korai kortárskapcsolatok
Szerencsés, ha egy kisgyereket egész kicsi kortól kezdve érnek kortársélmények, legyen az testvér, unokatestvér, vagy akár egy játszótéri pajtás. Még ha sokáig nem is együtt játszanak, hanem egymás mellett, az az érzés, hogy természetes számára, hogy gyerekek veszik körül, megkönnyíti a későbbi barátkozást. Ez azonban nem jelenti feltétlen azt, hogy egy gyereknek minél kisebb kortól érdemes közösségbe járnia. A szociális készségek akkor tudnak kibontakozni, fejlődni, ha a gyerek érzelmileg biztonságban érzi magát. Ameddig azon szorong, hogy hová lett anya, addig nem tud barátkozni egy kisgyerek. Érdemes tehát nem az anyáról való leválás (legyen ez 2, 3 vagy akár 4 éves korban) amúgy is nehéz időszakával kezdeni a kortárskapcsolatok kialakítását, hanem még a kezdeti, biztonságos anya-bázis erőiből táplálkozva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.