Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2018.10.18.
Csakhogy a túlélési vágy egy fordított logikát tett uralkodóvá, amely szerint az ellenzék számára rendelkezésre álló, egyre szűkülő közéleti térben kíméletlenül el kell foglalni a még elérhető pozíciókat. Ki kell építeni a klienshálózatot, a saját párton belül függő viszonyokat kell teremteni, kézivezérelhető pártblogokra van szükség. Mindezt a kormányoldal kaján cinizmussal nyújtott, helyenként alig titkolt segítségével is ki lehet alakítani, amennyiben ez az ára a többieken való felülkerekedésnek. Az élő és viruló machinátorok kíméletlenül letörik az önállósodási és kitörési kísérleteket, amihez gyakran az amúgy jobb érzésű politikustársak hallgatólagos támogatását is megkapják. Mindenki retteg ugyanis attól, hogy egy túlságos megrázkódtatás összeroppantja az ellenzéki intézményeket és egzisztenciákat. Akkor inkább nem is akarnak túl sokat elérni, maradnak a kis pályán.
Ebben a megközelítésben az ellenzéki erőcsoportok, néhány egyéni országgyűlési választókerületet és önkormányzatot leszámítva abban versengenek, hogyan tudnák egymás rovására növelni a befolyásukat. A tét számukra az, miként tudnák arról meggyőzni a választópolgárt, hogy csakis az egyik párt és politikus az összefogás, az együttműködés hajtóereje, vagy, a másik oldalról, melyikük lehet a posztszocialista roncsderbi helyébe lépő új erő. A választási küzdelem ebben az értelmezési keretben arra irányul, hogy az egyik ellenzéki blokkocska a másik elé kerüljön. Jó esetben azért, hogy majd egy távoli jövőben, amikor a Fidesz netán valamiképp meggyengül, kedvezőbb startpozícióból induljon neki a valódi versengésnek. Rosszabb esetben viszont csak azért, hogy kipárnázza a helyét a Nemzeti Együttműködés Rendszerén belül, imitált ellenzékként...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.