KÍMÉLETLEN TÖRZSI LOGIKÁVAL POLITIZÁL AZ ORBÁN-REZSIM

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: KREKÓ PÉTER, JUHÁSZ ATTILA
2018.10.20. 

A politikatudomány egyre inkább az új törzsies gondolkodást tartja a világszerte előretörő jobboldali nacionalista populizmus felhajtóerejének, a mai demokráciák legfőbb kihívásának. A jelenség hazai mérésével lengyel–magyar összehasonlító vizsgálat keretében a Political Capital foglalkozott elsőként. Az alábbiakban ennek főbb eredményeit mutatjuk be.

A tekintélyelvűség, az identitásféltés, az antipluralizmus és a fekete-fehér (manicheus) világnézet kombinációja a törzsies politikai gondolkodásmód. A nyugati világban mindenütt szemtanúi lehetünk az új törzsies gondolkodást erősítő populista korszellem terjedésének, mely korábban elképzelhetetlennek vélt választási és népszavazási eredményekben is megmutatkozik. Erre volt példa 2016-ban a Brexit-népszavazás és az Egyesült Államokban Donald Trump megválasztása, 2017-ben Ausztriában, majd 2018-ban Olaszországban olyan kormányok megalakulása, amelyek magukban foglalnak szélsőjobboldali erőket is. Ezek a fejlemények mindenhol kikezdhetik a demokratikus politikai intézményrendszert, ezért kap egyre nagyobb figyelmet az ebből a szempontból előfutárnak tekinthető Lengyelország és Magyarország

Jaroslaw Kaczynski és Orbán Viktor különösen hatékonyak abban, hogy azonosítsák saját magukat és politikájukat a nemzettel, kormányon pedig szisztematikusan bontják le a jogállami intézményeket, illetve minden olyan autonómiát, amely a hatalmukat korlátozná. Nem véletlen, hogy az Európai Unióban immár mindkét kormány ellen elindult a 7-es cikkely szerinti eljárás az uniós alapértékek rendszerszintű megsértése miatt.

A felszínen Orbán és Kaczynski retorikája tankönyvszerűen populista: a nép és az elit szembeállítására és az ezt a felosztást abszolutizáló felfogásra épít. Orbán így fogalmazott például tavalyi tusnádfürdői beszédében: „Az emberek véleményével szemben Brüsszelben ma kialakult egy szövetség. Ebben a szövetségben a brüsszeli bürokraták és azok elitje vesz részt, valamint az a rendszer, amit Soros-birodalomnak lehet nevezni.” Jaroslaw Kaczinsky pedig a brüsszeli elitet ostorozva szintén a „vox populi vox Dei” (a nép szava Isten szava) elvét hangsúlyozva foglalta össze a maga politikai credóját.

Ugyanakkor ez a retorika gyakran már túl is lép a hagyományos populizmuson. A Sargentini-jelentés európai parlamenti elfogadása után Orbán Viktor, Szájer József, majd a Fidesz teljes propagandagépezete lehazaárulózta azokat, akik megszavazták a jelentést, vagy egyáltalán egyetértettek annak elfogadásával. A Fidesz és a lengyel kormánypárt Jog és Igazságosság is azt üzeni, hogy politikai ellenfelei és az ellenvéleményen lévők nem tagjai a politikai közösségnek, külső érdekeket képviselnek. Ez a kirekesztés persze nem új, de az igen, hogy mindez olyan közhangulatban történik, amelyben csúcsra járatják a félelmet az idegenektől. Így Magyarországon évek óta mindennaposak azok a törzsies politikai üzenetek, amelyek szerint „elveszik a kultúránkat”; „megerőszakolják az asszonyainkat”; „támadják az identitásunkat”. Ebben a környezetben kell értékelni azt a kormányzati üzenetet, miszerint a Sargentini-jelentés a „bevándorláspártiak” támadása Magyarország ellen...

ITT OLVASHATÓ