Szerző: PuPu
2018.10.01.
Olyanok vagyunk, mint a gyógyíthatatlan beteg a kórházban.
Még vesszük a levegőt, még fehérköpenyesek sürgölődnek körülöttünk, de tulajdonképpen már halottak vagyunk.
Az orvostudomány lemondott rólunk, hiszen szervezetünk képtelenné vált legyűrni a kórt, melyet akár Morbus Orbanicusnak is hívhatnánk, ha lenne bármi közünk a latinos műveltséghez - de nincs: hazánk a "mitnézőbazzeg?" országa lett.
Ebben az országban minden alá van rendelve az Európa legkisebb óriását jellemző harácsolhatnéknak, hatalmi mániának.
Ez az ember beteg, de ennek felismerése éppen annyit jelent számunkra, mint a beteg ágya végén lógó lázlap a laikusnak - bár látjuk a bajt, de gyógyítani nem tudjuk.
Nem csak mi, de sajnos, még neves külhoni gyógyászok sem.
Kudarcba fulladt a kísérlet, mikor a többi állattól ellesett módszerrel akarták lehűteni a testhőmérsékletét, hiába lógatta a nyelvét, nem segített rajta.
Rajtunk sem, mint ahogy a rengeteg okos is addig tökörészett körülötte, míg szépen körbeépítette magát mindenféle törvényekkel, így aztán ma már ha találkozik veled a Vérmezőn és nekifutásból seggberúg, hát törvényesen teszi.
A legfrissebb jópófasága a gyülekezési törvény, ahol már két ember politikai tárgyú beszélgetése is gyűlésnek számít, továbbá tilos bizonyos napokon, melyek a nyilas vagy kommunista diktatúrára emlékeztetnek gyűlést tartani - engem például október 23.-a mindkettőre emlékeztet, de ez már legyen az én bajom...
Masírozunk kifelé Európából, a Nemzet Betege meg sikeresen táncolja nevetséges pávatáncát a senkiföldjén, mely akár aknamező is lehet - ez majd csak később derülhet ki.
Mindenesetre az érzékelhető, hogy nem állna távol tőle a gondolat az Unió nélküli létről, és ebben még az sem ejti gondolkodóba, hogy Anglia belerokkant a Brexitbe, pedig még ma nem változott semmi - és mégis.
Az angolok olyanok, mint a egyszeri kocsikísérő, aki a teherautó tolatását irányította, csak ők a kormányukat irányították: gyere, gyere, gyere - gyere bakker, oszt nézd meg, mit csináltál!
Mi még csak nem is irányítjuk a sofőrt, rajtunk símán átdöccenhet a kocsi...
Ha az Egyesült Királyság belerokkan - és esetleg akár szét is esik - az Unió elhagyásába, akkor mi, ha követni akarjuk példáját, kezdhetjük hímezni a szemfedelet, olyan helyzetbe kerülünk.
Persze, ameddig az Unió küldi a pénzeket, addig maradunk, hiszen mi elvi politikát folytatunk, az elv pedig az, hogy azok a barátaink, akik nem sajnálják tőlünk az ellopnivalót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.