KI A JELÖLT?

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: CEGLÉDI ZOLTÁN
2018.10.02.

2018 őszén írom ezt a cikket. 2019 közepén fogom mindenhova belinkelni, ha azon megy a hiszti, hogy miért nem kampányolok az akkor, frissen kitalált ellenzéki főpolgármester-jelöltnek.

Ma párhuzamosan két vita fut a nyilvánosság nem kormánypárti, heterogén dimenziójában. Az egyik a szokásos önpusztító összefogócska, miszerint merjünk elvtelenek lenni, mint egy vállalati sikkasztó pedofil unokaöccsét beszervező MLM-ügynök lábgombája. Csak a szokásos. Orrbefogva, most az egyszer – tizenötödször.

A másik vita okosabb, érdekesebb és relevánsabb. Itt arról születnek koherens és tartalmi megállapítások, hogy miben élünk most, és mit lehet kezdeni közös ügyeinkkel. Elég széles a mezsgye, az alapvető Filippov hibrid-hivatkozástól egészen Hont András cyberpunk disztópiájáig húzódik. Utóbbi miatt van egy nulladik kérdésem is az önkormányzati választás kiemelt eleme, a főpolgármesteri poszt kapcsán:

Van-e egyáltalán értelme arra törekedni, hogy 2019 őszétől ne Tarlós István legyen Budapest első embere? (alkérdés: most ő az egyáltalán?)

A politikai szerepvállalás legambiciózusabb opciója a döntési jogosítvány megszerzése. Én vagyok az, aki dönt, én mondom meg, mi legyen. Csúcsragadozó vagyok, de minimum mi együtt, egy testületben hozzuk meg „a” döntést. Lehet aztán egy kisebb igényszint, miszerint szeretném befolyásolni a későbbi, máshol születő verdiktet. Nem itt dől el, de tőlem is függ. Legalul meg a közvetett hatás van – elcsépelt, de mégis: ez a tematizációs erő, témává teszek ügyeket, közéleti és kulturális divatokat teremtek, szebben mondva szocializációs és edukációs hatásom van, példát mutatok és kármentő tevékenységet végzek.

Ma Budapest főpolgármesterének lenni semmiképp nem jelenti az első szerepkört: Tarlós István az az adomabéli balek, aki a villamoson a zsebes után szalad, hogy felírja neki az ellopott tárcában található bankkártyák PIN-kódjait is. A Fidesz elszedte a főváros pénzét és jogosítványait, míg Tarlós az utcák átnevezésében pancsolt. Ugyanakkor minimum az utolsó opció, a példamutatás és ártalomcsökkentés lehetősége még megmaradt a főpolgármesternél. Képzeljük el, milyen lehet az, ha egy világvárost olyan ember vezet, aki szokott színházba járni, könyveket olvasni, és nem „érv” számára valaki szaktudása ellen, hogy az illető meleg. Képzeljük el, mit jelentene, ha a kormányzati kultúrharc idején Budapest élén olyan ember állna, aki még soha nem sütött szalonnát a Márai-összesből rakott tábortűz fölött.

Hazudik az az ellenzéki, aki a kormányváltást meg a „Fidesznek kiosztott kőkemény gyomrost” teszi meg tétként az önkormányzati választásra. De ha nem az „annál jobb itt, minél rosszabb” elvet követjük, ha élni akarunk holnap és holnapután is, akkor igenis szeretnénk egy civilizált, európai főpolgármestert. De ki legyen ő? Itt vagyunk 2018 októberében, mai tudásunk szerint egy szűk év lehet hátra a következő főpolgármester megválasztásáig, és úgy tudni, a Fidesz ismét Tarlós Istvánt indítja csatába.

És az ellenzéki pártok? Ki a jelölt?

...

ITT OLVASHATÓ