ÍGY ZAJLIK EGY KÜLFÖLDI ÁLLÁSPÁLYÁZAT

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: HATÁRÁTKELŐ 
2018.10.13.

Ezen a héten a szokásos vasárnap helyett szombaton olvashatjátok a blogajánlót (holnap némi meglepetés következik), de remélem, sikerült elég érdekes témákat válogatni. Például megnézzük, milyen hibákat ne kövessünk el egy álláspályázat során, aztán számolunk kicsit, kiderítve, vajon Stockholmban vagy Budapesten kerül többe az autófenntartás, végül ellátogatunk egy szuper autós múzeumba.

Tele van a net mindenféle (hol hasznos, hol haszontalan) tanácsokkal és írásokkal arról, hogyan legyünk sikeresek a különböző álláspályázatokon. Ám mégis más ez az egész, amikor az ember a saját bőrén tapasztalja meg, ráadásul a céges oldalról – miként történt ez Zuzzer esetében, aki a Kolbászkerítésország blogon osztotta meg tapasztalatait.

„Durva szórás volt a CV-k színvonalát illetően és most nem a tartalmi részről beszélek. Volt egy csomó olyannyira áttekinthetetlen, a falusi óvodai évektől precízen vezetett CV is, amit – bár szégyellem, hogy nem voltam kitartóbb – ránézésre és a times new roman letter height 6-tól halálra rémülve shift-deleteltem ki a bánatba.

Egyszerűen egyesek egy szemétlerakatnak kezelik a CV-t, minden érdektelen infót beleraknak lehetőleg értelmetlen rövidítésekkel megszórva, hogy esélyem se lenne egy óránál rövidebb idő alatt átolvasnom. Azt meg tegyük hozzá, hogy végül több hullámban kb. 100 CV-n kellett keresztül verekednem magam.

Sajnos nagyon hamar kialakult bennem a személyügyes szindróma, azaz ami olvashatatlan, csiricsáré, áttekinthetetlen elsőre, az második mozdulatra ment a kukába.

Aztán ott vannak azok, akik valami igazán fényes életpályát osztanak meg, ahol hosszas és szorgalmas felfelé lépdelés hatására aktuális pozíciójuk vagy direktor, vagy CEO éppen.

Ja és mellesleg beadják hozzám az életrajzukat és jelentkezésüket egy process development engineer belépő szintű és megbecsültségű pozícóra... Magyarázzam? Kuka. El nem hittem, hogy ez nem valami rendszerhiba, de ott figyelt ám a motivációs levél is, láthatóan félreértésről nem beszélhetünk...

Másik kedvenc csoportomat alkotják azok, akik például programozói, kecsketenyésztői, vagy általános relativitáselmélet gyakorlati alkalmazásában szerzett végzettséget igazoló papírokkal és tapasztalattal jelentkeznek gyöngyhalásznak. Ezeket a fószereket konkrétan nem értem.

Apropó... motivációs levél. Van ezeknek az HR rendszereknek egy diszkrét „bája”, nekem mondjuk nem igazán szimpatikus oldala. CV, motivációs levél nem vész el, sőt át sem alakul.

Így aztán vannak olyan jelöltek dögivel, akik párszor már jelentkeztek a céghez, csak más állásra. Arra viszont nem sikerült megtalálniuk az időt és energiát, hogy a motivációs levelet is felfrissítsék.

Így aztán volt olyan, aki vályogvetőtől kezdve fegyverkovácsig és QA engineerig mindenre lőtt, de csak és kizárólag a pozíció nevét cserélte ki a levélben. „.... rendkívüli módon érdekel és rengeteg felajánlható tapasztalom van a(z) xxxxxxx pozíciót illetően...”

Nem tudom, lehet én vagyok túl régi motoros, de nekem az magas, hogy valaki az égvilágon mindenhez ért, sőt minden nagyon érdekli. No ilyen hibát se kövessetek el, egy jó állás csak megér már egy pár perces, a pozícióhoz ténylegese hozzáillesztett motivációs levelet.

Ugyanez igaz a CV-kre; please... a megpályázott állás legyen már a fejetekben és azt domborítsátok ki, ami miatt azt hiszitek, hogy ti vagytok a cég megmentői az adott munkát illetően.

Elárulom kik lettek behívva személyes interjúkra. „Rendkívül meglepő” módon azok, akiknek a CV-je arról szólt, amiről az állás. Volt még 30, aki megtehette volna, hogy kicsit átírja a CV-t, de annyira büszke volt minden a pozíció szempontjából irreleváns infóra, tanfolyamra és végzettségre, hogy egy kerek sort pazarolt csak el arra a végzettségre és tapasztalatra, ami alapján akár ő is lehetett volna az emberem. Komolyan... kit érdekel, hogy 2005-ben dolgoztál egy angliai pubban nyelvtanulási célból?

Először egy nagyobb mintát hagytunk meg és skype interjúk következtek, ahol a célunk az volt, hogy a személyes meghallgatásokra leredukáljuk a szóba jöhető jelöltek számát. (...)

Aztán persze jöttek a kiválasztott delikvensek személyes pofavizitre, amit úgy terveztünk meg, hogy kaptak tőlem egy case study-t, egy kvázi aktuális és létező (bár már lezajlott) project leírását, amire megadott szempontok alapján vártunk egy prezentációt és műszaki megoldási javaslatot. A megközelítés volt a lényeg nem a konkrét eredmény, mert infót direkt nem osztottunk meg sokat.

Jött is egy högy, aki nagy flopp lett végül, nagyon bizonytalan volt és ami igazán sokkoló volt egy olyan öreg motorosnak, mint én, hogy azt se tudta miről beszél. (...)

A másik egy csávó volt, veszélyes jelölt, mert belső ember némi hátszéllel; azaz PMI dolgozó, csak egy másik országból. Minden aránylag jó is volt, persze tudta a folyamatainkat, tudta mit kéne válaszolni, ilyenek.

Kérdeztük is persze, hogy mivel belőlünk ennyi elég, neki van-e kérdése. No ebből egy olyan jó 15 percnyi ingatlanbörze lett, mert az egyetlen dolog, ami érdekelte, az az volt, hogy mennyiért lehet itt házat venni, meg ilyenek.

Tezsvéreim! Nagy szeretettel javaslom, hogy egy állás interjú során mutassatok némi érdeklődést... na mi iránt? Hát az állás iránt. Mily meglepő, hogy végül arri vederszén, örülök, hogy láttalak lett az ügy vége.

Végül megtaláltam az emberem, a puding próbája az evés, szóval majd a próbaidő leteltével megmondom, hogy very good, vagy flopp, de legalább jelenleg kényelmesen érzem magam. Az interjúk alatt pontosan azt kaptuk vissza, olyan képességek ígéretét lebegtette meg, amikre szükségünk van. (...)

Érdekes és számomra felfoghatatlan módon, a 21-ik században is léteznek emberek, akik például egy „Kukutyinban születtem, kispolgári család tizedik gyermekeként ...” szerű ””CV-vel”” jelentkeznek be, akik úgy gondolják, hogy a felsőfokú gombaszakértői tanfolyam elég lesz egy mérnöki álláshoz. Ti ne legyetek ilyenek!"

A teljes posztot itt találod, érdemes elolvasni!

...

ITT OLVASHATÓ