Szerző: TÓTA W. ÁRPÁD
2018.10.23.
Már most a fülembe csengenek a miniszterelnök szavai, miszerint 1956-ban lényegében Brüsszel ellen kelt fel a magyar nép, valamint a Soros Györgyöt szolgáló Szabad Európa Rádió ellen. A Sargentini-jelentés és a magyar parlamentben összehozott ráadásműsor kiváló alkalom, hogy idén is megteljen tartalommal az ünnep. Pont ezt csinálnák a mártírok, ha ma élnének: összevissza hazudoznának Nyugat-Európáról, aztán felpattannának a magángépükre, és irány a meccs.
1956 azt üzeni, hogy védjük meg Magyarországot, az EU a mai Szovjetunió, Dózsa László (1942–) ma határvadászként dacolna Európával, blablabla. Nem jós vagyok, hanem tavaly is erről hadovált, meg évek óta ennyit tud.
Ami egyébként nem kevés. Minden forradalom seb a történelmen. A demokraták az erőszaktól irtózva forgatják a szájukban, az autoriter rendszerek pedig nyilván nem szeretik, ha olyasmiről van szó, hogy egy nép elkergeti az uralkodóit.
1956-ban márpedig ez történt. A forradalmat a szovjetek verték ugyan le, itteni helytartóik védelmében, de a népharag nem rajtuk csattant, hanem a nyomort és félelmet képviselő magyarországi kommunistákon. Mivel leváltani nem tudták őket, ez az egy lehetőség maradt. Ebből a primer tanulságból elég egyenesen következik egy csomó ijesztő jelenet feldühödött polgárok gyűrűjében veszteglő sportautókról, lángoló vadászkastélyokról és fánkboltokról, és a rémületről, ahogy a motorjait melegítő magángép elé begurul egy elkötött tank.
Ebből a halálfejes vitorlából végül is egész ügyesen fogja ki a szelet Orbán Viktor, ha megint eldarálja, hogy a forradalom okafogyott, ugyanis éppen folyik, és ő maga vezeti.
Röhögve tesz erőszakot a történelmen, de egy darabig még fehér asztalnál is védhető az álláspontja az öröklési vitában. Tény, hogy 56-ban elég sokféle áramlat ütötte fel a fejét, és ezek egy része nagyjából jobboldali diktatúráért harcolt, nem pedig liberális demokráciáért. Ami ma történik Magyarországon, azt Mindszenty József lelkesen lájkolná. Legalábbis egy darabig, mert kisvártatva, abban a tudatban, hogy neki joga van különvéleményhez, előállna a maga kifogásaival meg Biblia-értelmezéseivel, aztán azon venné észre magát, hogy elfogyott körülötte a levegő.
A szabadság ellenségei hatástalanításra váró aknát látnak a forradalmak emlékében. Maguk a kommunisták sem voltak ezzel másképp. Észlelték Petőfi szövegeiben a fenyegetést, hogy ők ma a királyok, akiket fel kellene akasztani; tudták, hogy a jognak asztalához nem fér hozzá mindenki egyformán, és hallották Dózsa György hírét. Igyekeztek ezért önmagukat 1848 beteljesítőjeként feltüntetni, valamint egy kalap alá terelni a forradalmat a Tanácsköztársasággal és a felszabadulással...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.