Szerző: BECKER ANDRÁS
2018.10.25.
A Veszprémtől néhány kilométerre található védett szentgáli tiszafás nemcsak a Bakony, de az ország egyik ritkasága: sehol máshol nem találni ilyen kiterjedésű természetes állományt. Feltehetőleg ezért is aggódnak a tiszafákért a területen illetékes Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai.
Álláspontjuk szerint két tényező akadályozza a tiszafák megfelelő növekedését és szaporodását: egyrészt a szarvasok és az őzek lerágják az „újulatot”, vagyis az utánpótlást jelentő csemetéket, másrészt a bükk- és más lombos fák – amelyek árnyékában egyébként jól érzik magukat a tiszafák – annyira „zárnak”, hogy ez már gátolja a tiszafaállomány növekedését.
Logikusan a két problémára az a megoldás, hogy a területet kezelő erdészet kicsit megritkítja a magasan záródó lombkoronájú faállományt, hogy több fény jusson a lassan növő, alacsonyabb tiszafáknak, a vadakat pedig kerítéssel próbálja távol tartani.
A helyiek szerint viszont valami nem stimmel a dologban: egyrészt naponta látják, hogy irdatlan mennyiségű fát szednek ki az erdőből, másrészt a kerítésprojektet fölöslegesnek és károsnak tartják...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.