HAZAKÖLTÖZNI NORVÉGIÁBÓL - VAN AZ A PÉNZ

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Tamás
2018.10.25.

A mai poszt részben annak a sorozatnak a része, melyben azt feszegettük / feszegettétek, vajon mekkora az az összeg (egyáltalán: van-e), amennyiért hazaköltöznétek külföldről, illetve megfordítva, amennyiért már nem érné meg elmenni. Tamás Norvégiából egyrészt megválaszolta a kérdést, másrészt ennél kicsit tovább is ment.

„A nyáron felbukkant egy hír, amit elmentettem és most aktuális lett (mélyvíz).

Különböző kutatások nagyjából hasonló eredményeket szültek, hogyan áll észak az úszással? 10-12 évesek úszástudása alapján Norvégia a sereghajtó.

Egyébként északon a fulladásbiztos úszás mérőszáma a megszakítás nélküli 200 méteres táv, ebből 50 méter háton. Norvégia alig 50% felett, Izlandon 90% feletti az úszástudó gyerekek aránya. Ezen a meleg nyáron egyébként rekordszámú vízbe fulladás történt, sajnos.

Ennyit bemelegítésként, aztán...

Jaj, hol is kezdjem? Jönnék, mennék, maradnék, vagy mi van?

Mi az az összeg, amiért hajlandó lennék hazaköltözni? A kérdés ezen fele vonatkozik ránk, a válasz pedig, nincs az a pénz. A pénz nem minden!

Ja, persze, hogyne, pont Norvégiából mondod ezeket, meg ne játszd az agyad köcsög... csak elgondolkodtam a reakciókon.

Elsőnek három link (ez az indexes cikk a magatartászavarosok oktatásáról, egy blogposzt a gyerekeket boldoggá tevő iskoláról és a Totalcar írása a rendőrökről), amik írásra késztettek, a másféle értékrendszer és a másféle igények egyfajta megfogalmazásaként, és egyben pedig az ittlétünk igazolásaként. Na nem mintha igazolásra lenne szükségünk, ellenben tökéletes válasz arra, hogy a pénz nem minden.

Nem mindig a pénz az elsődleges

Autista gyerekkel azért szerintem másképpen gondolkodik az ember, vagy másképp kell terveznie. Ez nem panaszkodás, egyszerűen ez az igazság. De lehetne ezt sorolni, hogy aki mozgáskorlátozott, vagy egyéb problémája van, annak mennyire élhető például Magyarország, vagy a világ más országai.

Ilyen esetekben nem feltétlenül a pénz az elsőszámú ok az életminőség kérdésében. Nem akarok hülyének tűnni, a kivándorlók többsége anyagi megfontolásból dobbant, azonban hiába próbálják bizonyos körök elbagatellizálni, szerintem jelentős arányban vannak azok, akik egyéb okok miatt léptek meg, vagy már kint élőként világosodnak meg, és jönnek rá, a pénznél vannak fontosabb dolgok is.

A fenti három írást is ezért hívtam segítségül, mert nem szeretnék regényt írni (így is hosszú lesz), és mert három olyan területet érint, ami alapján világossá vált, hogy nincs az a pénz. Ezt nem lehet pénzzel kiváltani, csak munkával és változással a fejekben. Az utóbbira az elmúlt éveket elnézve nem sok az esély, sajnos...
ITT OLVASHATÓ