HAJLÉKTALANNAK LENNI NEM BŰN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.10.19.

Immár harmadik napja annak, hogy életbe lépett a kormány egyik, ha nem legembertelenebb jogszabálya, a hajléktalanság betiltása. A probléma, mely minden eddigi kormány számára túl nehéz feladatnak bizonyult, továbbra sem lett megoldva. Azzal ugyanis, hogy a hajléktalanságot betiltották, a problémát nem megoldották, hanem a szőnyeg alá söpörték. Az eddig fix helyen élő hajléktalanok elvándoroltak eddigi helyeikről, hogy új búvóhely után nézzenek. Olyan helyeket keresnek, ahol a rendőrség nem, vagy nehezebben találja meg őket.

Magyarországon – igaz ez más országokra is – évtizedek óta problémát jelent a hajléktalanság. Az eddigi kormányok – hasonlóan a mostanihoz – nem igazán törték magukat, hogy megoldást találjanak erre a súlyos gondra. Ugyan a hajléktalanszállók, mint opciók valóban léteznek, ám ez sokak számára egy messze rosszabb alternatíva, mint az utcán alvás. A szállók világa nem olyan, mint amilyennek a politikusok és szóvivők többsége elképzeli. Nem Kánaánról van szó, hanem zsúfolt, szinte börtönkörülményeket megelevenítő, lopásokkal és verekedésekkel teli helyek ezek, amelyek szintén nem jelentenek megoldást. Arról nem beszélve, hogy a kormány által hangoztatott 19 ezres férőhely országszerte messze nem elegendő minden hajléktalan számára.

Ugyan hivatalos számok nincsenek – a kormány egyik intézete sem mérte ezt fel az elmúlt években – a civil szervezetek azonban 30 ezer fedél nélküliről beszélnek. Ennyien kénytelenek a szabad ég alatt aludni. A három nappal ezelőtt hatályba lépett törvény ugyan sokak számára azt a látszatot keltheti, hogy megoldódott a hajléktalanság problémája, de ez messze nincs így, sőt. A hajléktalanokkal foglalkozó civil szervezetek – állami szinten nem foglalkozik velük senki – szerint a hajléktalan szállók forgalma nem növekedett meg, ami azt mutatja, hogy a kormány terve nem vált be.

Azzal azonban, hogy a tél beállta előtt, a civil szervezetek által jól ismert, segítségre szoruló hajléktalanok elhagyták eddigi helyeiket, veszélyes állapotot teremtettek. Egy hideg éjszakán lehet, hogy nem fognak eljutni azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük lenne segítségre, mivel nem fogják megtalálni őket. Ez a késlekedés pedig emberek halálához vezethet.

Úgy tűnik, a kormányon kívül kevesen vannak, akik valóban támogatják ezt az új törvényt. A rendőrök közül többen vannak olyanok, akik nem értenek egyet az intézkedésekkel, ugyanis nem érzik feladatuknak azt, hogy fedél nélkül élőket vegzáljanak. Van olyan rendőr is, aki emiatt beadta felmondását. A kormánytagok – akik közül többen is az adófizetők pénzéből élnek valamelyik budai palotában – képtelenek felfogni, mit is jelent hajléktalannak lenni. Képtelenek azt megérteni, hogy sokak számára ez nem egy lehetséges opció volt, hanem az egyetlen lehetőség. Aki pedig egyszer az utcára került, azon a civil szervezeteken és néhány jószívű emberen kívül senki nem segít...

ITT OLVASHATÓ