2018. október 6., szombat

HA BEÜT A POPULISTA GAZDASÁGPOLITIKA KUDARCA, ABBÓL KÖNNYEN LEHET HÁBORÚ - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.10.06.


- Az ukrán viszállyal Orbán igazolni igyekszik hűségét a Kreml iránt, de a magyar szomszédságpolitika egyébként is pontosan mutatja a nacionalista magyar politika súlyos kockázatait 

- A gazdaság előbb-utóbb benyújtja a számlát a populista kalandoroknak, de akkor jöhet csak az igazán nagy baj

- Pröhle távozásával az életet száműzik az Irodalmi Múzeumból, így ott ezek után halálhörgés, siralom várható - népnemzeti alapállásból

New York Times

A lap Beregszászról küldött tudósításban számol be arról, hogy Ukrajna Keleten háborúban áll Oroszországgal, de Magyarország miatt aggódhat Nyugaton is, és ez rávilágít az Orbán-féle nacionalista út veszélyeire. A Kárpátalján ugyanis az emberek a magyar kormánytól várnak pénzt és segítséget – Kijev ellen. Az ország mindkét felén a nyelv és a kultúra indokolja, miért olyan nehéz egységes államot létrehozni, egyben magyarázza, hogy a magyar miniszterelnök miként tudja ennyire ügyesen kihasználni a nacionalista hullámot, mégpedig azzal a céllal, hogy bebetonozza tekintélyelvű uralmát. Nem alkalmaz fenyegetést, hogy helyrehozza az általa történelminek nevezett méltánytalanságokat a határon túli magyarokkal érdekében, ám félő, hogy a bevándorlás és az EU elleni támadásokkal újranyitja a földrész legveszedelmesebb Pandora szelencéjét: az anyaországon kívül rekedt etnikai kisebbségek szenvedéseit, miután magát a feljövő populista erők vezérének tekinti a kontinensen.

A Trianon miatti felháborodás új erőre kapott, amióta a Fidesz hatalomra került és azóta egymillió ember kapott állampolgárságot, mégpedig abból a megfontolásból, hogy a többségük lelkesen üdvözli Orbán vaskos nacionalizmusát. A kormány nem győzi hangsúlyozni, hogy elismeri a jelenlegi határokat és nem kívánja helyreállítani Nagy-Magyarországot. De nyakló nélkül osztogat pénzt és útlevelet a határon túliaknak. Odahaza élesen ellenzi a multikulturalizmust, ám hangosan panaszkodik, amikor a környező államok rá akarják kényszeríteni a kisebbségi magyarokat, hogy azok a többségi nyelvet tanulják. A mindössze 150 ezres kárpátaljai magyarság igen kemény ellentétek forrása lett.

Egy ukrán elemző Ungváron arról beszél, Orbán részéről freudi elszólásnak kell tekinteni, amikor a nyáron kormánymegbízottat nevezett ki a kárpátaljai fejlesztések irányítására. Forrófejű szélsőségesek időközben jócskán kiélezték a kétoldalú viszonyt, de idetartozik az is, hogy Ukrajna újra meg kívánja nyitni Beregszászon a katonai támaszpontot. Jó páran feltételezik, hogy a magyar kormányfő a belpolitikai számítások mellett egyben azt is bizonyítani kívánja a szomszéd állam destabilizálásával, hogy megbízható szövetségese Oroszországnak. Beregszász polgármestere azt mondja, nem az a gond, hogy Magyarország ennyire sok pénzt és másfajta támogatást ajánl, hanem hogy az ukrán állam ennyire keveset.

Die Presse

Szárnyal a populista gazdaságpolitika, jó eredményeket mutat az amerikai, a magyar és a lengyel gazdaság, ám ha megtörik a konjunktúra, akkor a felelőtlen politika hamar beleütközik a korlátokba. Erre figyelmeztet a Princeton-i Egyetem egyik professzora. Harold James rámutat, hogy hála a teljes foglalkoztatásnak, e pillanatban igen kedvező Orbán és Kaczynski helyzete. Így a populista vezetők előszeretettel hivatkoznak arra, hogy egyáltalán nem igazolódtak be a globalista elit aggályai. Ám csak idő kérdése, hogy ezeknek a politikusoknak mikor kell a kasszához menniük, merthogy mindenképpen fizetniük kell, még akkor is, ha a mérleg jelenleg nem különösebben rossz, bár nem is rendkívül jó. De még ennél is fontosabb, hogy számukra igen előnyös a fellendülés, amely azonban már a demagógok uralma előtt beindult.

Amikor bekövetkezik a lejtmenet, hamar rájönnek, hogy felelőtlen politikájuk mennyire korlátozza a reakció lehetőségét. De ennél a pontnál Orbán, Kaczynski és a többiek dönthetnek úgy, hogy még agresszívabb opciót választanak. A nacionalista populizmus végső veszélye mindig akkor jelentkezik, amikor baj van. Ezek az erők konfliktus esetén mindig mások rovására próbálják megtalálni a kivezető utat. És akkor a kereskedelmi háborúskodás folyományaként könnyen kiadhatják a parancsot a csapatok mozgósítására.

Washington Post

A lap mélypontnak tartja Trump részéről, hogy az elnök tudatlan módon neki ment Soros Györgynek, amikor azt tvittelte, hogy az üzletember és mások pénzelték azokat a profi nőket, akik megtámadta egy republikánus szenátort. Soros gazdag és zsidó, és egykori hazájában, Orbán tekintélyuralmi rendszerében a hivatalos részről folyamatosan gyalázzák. Lehetne mondani, hogy a magyar kampánynak van némi antiszemita beütése, de igazából nyugodtan el lehet hagyni a „némi” kifejezést. A beruházó a gazdag zsidót testesíti meg, és ez olyan közhely, amely – legalábbis Magyarországon – tovább él.

Gondolhatnánk, hogy az elnök a hasonló csőcselékhez igyekszik szólni, de ő egyáltalán nem zsidóellenes. A lánya áttért a izraelita vallásra, unokái ebben a hitben nevelkednek. De amit az apja tett, az mégiscsak antiszemitizmus, legfeljebb nem tudatos. Az biztos, hogy Trumpnak fogalma sincs a magyar történelemről, és arról sem, hogy Eichmann közreműködésével annak idején 437 ezer embert gyilkoltak meg Auschwitzban. Valószínűleg nem sokat tud Sorosról sem, mert általában igen sekélyesek az ismeretei. Ő a tudatlanság zsenije. De az indíttatást tetten lehet érni nála, hiszen folyamatosan bűnbakokat keres. Csak nála a célpont nem a kozmopolita, gyökértelen zsidó, hanem a kozmopolita, gyökértelen sajtó. Antiszemitizmus ez – zsidók nélkül. Valószínű, hogy ugyanolyan okokból folyamodik a zsidóellenes közhelyhez, mint Orbán. Soros megfelel a célnak, és az elnöknek csak ez a fontos...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.