EGY PÜSPÖK, AKI SZEMBE MEGY A KORMÁNNYAL - KÖRLEVELET ÍR A HAJLÉKTALANOKÉRT?

SZTÁRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2018.10.27.

Beer Miklós, a váci egyházmegye püspöke gondolkodik azon, hogy körlevelet intéz társaihoz, a hajléktalanokkal szembeni törvény miatt. Szerinte az lenne a legfontosabb, ha mindenki cselekedne, és tenne lépéseket a szerencsétlen sorsú emberek érdekében. Ő nem a kormánnyal hadakozik, hanem az emberekért szól, mert – Ferenc pápát idézve – mindenki egyformán ember, akárhova is született. A mostanság, a kormány által oly sűrűn hangoztatott keresztény ideált csak egy szlogennek tartja, a politikai kereszténység kategóriájába sorolja. A püspök júniusban, betöltve a 75. évét, lemondott hivataláról, Róma még nem nevezte meg, ki fogja őt váltani.

Püspök úr, tiltakoznak ügyvédek, tiltakoznak, orvosok, tiltakoznak bírák, Iványi Gábor, nem kellene önöknek is csatasorba állni és tiltakozni az ellen, ami a hajléktalanokkal történik?

Nem először szembesülök ezzel az igénnyel, felelősséggel. Sokat töprengek rajta, mit kellene tenni, olyat, ami tényleg hatékonyan segítene. Arra is gondoltam, és ezen változatlanul töröm a fejem, hogy írok egy körlevelet, mint annak idején a cigányság védelmében tettem, de nem tudom még, hogy megteszem-e. Azt mindenképpen fontosnak érzem, hogy megszólaljunk ebben a kérdésben. Egyfelől persze értem én a kormány szándékát, hogy Budapesten legyen rend és tisztaság, a turistákat ne érje semmilyen kellemetlen látvány, másfelől viszont, mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen törvénnyel nincs megoldva a probléma. Ráadásul ezzel a lépéssel azt érik el, hogy még kevésbé érezzük, hogy mindannyionkat érintő ügyről van szó, azaz, hogy közünk van a hajléktalan emberek sorsához. Inkább tüntessék el őket, és akkor nincs lelkiismeretfurdalásunk. Ferenc pápa nem véletlenül mondja azt, hogy ne áltassuk magunkat azzal, hogy bemegyünk az operába és ott csupa jól öltözött látunk. Menjünk a perifériára és szembesüljünk azzal, hogy ők is emberek.

A magyar kormány most a szó szoros értelmében ezt teszi: a perifériára szorítja a hajléktalanokat.

Igen. De visszatérve a kérdésére: az egyházaink oldaláról, és itt a protestánsokról is beszélek, talán eljött az idő, hogy leüljünk, meghallgassuk egymást, gondolkozzunk el azon, hogy mi az, amit tehetünk, ennek a súlyos társadalmi problémának az enyhítésére, feloldására. Azért is mondom, hogy töröm a fejem; vajon püspökként hogyan kellene okosan megszólalni, hogy tovább tudjam adni Ferenc pápa hangját, rajta keresztül pedig Jézus Krisztus üzenetét. Ha csak a templomba járó emberekre gondolok, tehát azokra, akik megvallják az egyházhoz való tartozásukat, legalább ők érezzék a felelősségüket. Hogy ez az emberi nyomorúság, valamennyiünket érintő kérdés, és ne áltassuk magunkat azzal, hogy a dolog már nem is, létezik azáltal, hogy nem találkozunk vele. Már korábban is mondtam: egy jól szituált polgári család, vegyen fel kapcsolatot egy hátrányos helyzetű családdal, vagy egy partra került emberrel, aki elvesztette az egzisztenciáját, azért, hogy legalább egy emberen tudjunk segíteni azzal, ha meghallgatjuk, ha időt szánunk rá, ha a sorsát megismerjük...

ITT OLVASHATÓ