Szerző: FÁBIÁN TAMÁS
2018.10.24.
A rendszerváltás óta tömegek szorulnak ki a nagyvárosokból a folyamatosan növekvő lakhatási költségek miatt. Most már százezres nagyságrendben élnek középosztálybeli emberek is gazdasági okokból olyan városszéli elhagyatott területeken, ahol nincs aszfaltozott út, távfűtés, de még egy kisbolt se. Sokan mégis úgy érzik, hogy bár jelentősen romlott társadalmi pozíciójuk, és a mindennapjaik is nehezebbekké váltak, legalább találtak egy ingatlant, amit már senki sem vehet el a fejük fölül, és a munkaerőpiacról sem estek ki teljesen. A kevésbé tehetősek kiszorulása a városból ma is javában tart, és a kutatók szerint egyáltalán nem látszik a folyamat a vége. A zártkertekről szóló cikksorozatunk első része.
Ha valaki jó levegőt, nagy kertet, és madárcsicsergést szeretne, és persze van elég pénze, akkor különösebb gond nélkül maga mögött hagyhatja a büdös nagyváros forgatagát. A kilencvenes évek óta tízezrek valósítják meg az amerikai álmot Budapest és a nagyobb vidéki városok környékén. Ezzel párhuzamosan egy másik, lényegében láthatatlan kiköltözési hullám is zajlik az országban, csak ez nem önkéntes alapon, hanem valamilyen gazdasági kényszer hatására.
Az elmúlt években többszörösére nőtt a zártkerti és üdülőterületi ingatlanokban élő emberek száma Magyarországon. 2001-ben még 42,2 ezren, 2011-ben már 89,5 ezren éltek ilyen területeken - derül ki a Habitat for Humanity legfrissebb, hamarosan megjelenő lakásjelentéséből. A terepen dolgozó szakemberek egybehangzó véleménye, hogy a lakhatási válság miatt 2011 után is töretlenül költöznek emberek zártkertekbe, a folyamatnak pedig még nem látszik a vége.
A zártkertek benépesedéséről eddig nem készültek átfogó kutatások itthon, most egymástól függetlenül kettőn is. Cikksorozatunk első részében ezeknek a megállapításait ismertetjük..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.