EGY ANTISZEMITA HÁRMAS RABLÓGYILKOSSÁGTÓL A KEGYELEMIG

INDEX
Szerző: GELLÉRT ÁDÁM
2018.10.26.

Hogyan tekintsünk száz év távlatából Héjjas Iván különítményparancsnokra, a nyugat-magyarországi felkelés egyik vezetőjére, rongyos gárdistára, „ébredő” magyarra, és nemzetgyűlési képviselőre? A magyar történelem egyik elfeledett legendás alakja, vagy tömeggyilkosságok felbujtója?

Ha kezünkbe vesszük Domonkos László nemrég megjelent könyvét (A Héjjas-nyárfa árnyékában, Kairosz, 2018.), akkor inkább az előbbi vélemény erősödhet meg bennünk. A szerző szerint ugyanis Héjjas „a XX. századi magyar történelem azon legendás alakjai közé tartozik, akikkel szemben az egyik leggyalázatosabb karaktergyilkosságot követték el”.

Úgy látja, hogy a Tanácsköztársaság Bécsbe menekült funkcionáriusai és lapjaik „eltúlozták a történéseket, és különböző perverz hazugságokkal bőségesen tarkították a vörösterrorra reakcióként itt-ott valóban megtörtént – azokénál jóval kisebb számú és enyhébb 'kivitelezésű', sok esetben máig tisztázatlan kimenetellel és elkövetőkkel lezajlott – atrocitásokat”. Szerinte „egyértelmű, hogy Héjjast nemhogy bármiféle bűncselekmény elkövetésével, de még felbujtással sem igen lehet vádolni”. Egyben kijelenti, hogy Héjjast „a maga igazi mivoltában, teljes tárgyilagossággal, csakis az örök emberi igazságnak megfelelő módon kell bemutatni”.

Én is ebben a szellemben írok. Egy rablógyilkosságon keresztül mutatom be Domonkos álláspontjának tarthatatlanságát és Héjjas felelősségét. Mindehhez kizárólag Héjjas korabeli sajtónyilatkozatait és az 1920-as évek hadbírósági és polgári bírósági ügyeinek sajtóvisszhangját használtam fel:...

ITT OLVASHATÓ