CSEPŰRÁGÓK

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2018.10.26.

...Eddig úgy ment a dolog, hogy volt egy felajánlás, amit az adományozó és a kedvezményezett elfogadtak, a Nemzeti Kulturális Alap Előadó-művészeti Irodája, mint felettes hatóság ellenőrzött és jóváhagyott. Ha minden rendben volt, akkor az adományozó átutalta a pénzt, a kedvezményezett elszámolt a jegybevételekkel és egyéb költségekkel, amelyekre ezt a pénzt felhasználhatta (előadóművészeti tevékenység, színpadi kellékek vásárlása, színpadi megjelenés biztosítása, színjátszóterek bérlése stb. működési költségek, infrastruktúra fejlesztés, oktatással, képzéssel összefüggő feladatok, a nevelési feladatok ellátásának tárgyi és személyi feltételeinek megteremtése). L. Simontól megtudtuk, hogy az állítólag elsíbolt 25-30% (közel évi 7 milliárd forint!) olyan hamis adatokból jött össze, mint pl. az ingyenjegyek feltüntetése az elszámolt jegybevételek körében.

Az ügyeskedők – más rendszerekben is, de ebben a maiban különösen – mindig jól megéltek.

Volt, aki közpénzből utat építtetett a birtokához, ahol olyan munkásokat foglalkoztatott szinte ingyen, akik éppen jól megérdemelt büntetésüket töltötték valamely közeli fegyintézetben. Még a miniszterelnök úr is tiszteletét tette az L. Simon-féle mintabirtokon, s kedélyesen elbeszélgetett a rovottmúltúakkal. Volt, aki államköltségen kisvasutat sikerített a kertje végébe. Volt, aki közpénzen helikopterrel járt vendégségbe, mások baráti szívességként magánrepülőn focimeccsre. Sorolhatnánk. Ezek egyéni bűnök, gondolom, ha eljön az ideje, a független magyar bíróság egyénenként meg is méri majd az elkövetőket.

Amit viszont most az előadó-művészeti szervezetekkel csináltak, az nem egyéb, mint a kollektív bűnösség tényleges megállapítása, méghozzá elég durva módon. Mindegyiküket egyenként külön-külön és együttesen tolvajnak kiáltották ki. Olyanoknak, akikre nem lehet felelős gazdálkodást bízni, mert ellopják a pénz harmadát. Van ugyan ennek a pénzköltésnek és felhasználásnak egy ellenőrzési rendszere kezdve Nemzeti Kulturális Alap Előadó-művészeti Irodájától az Emmi-n keresztül az APEH-ig. Erről és ezek jogszabályban előírt kötelmeinek teljesítéséről azonban mindmáig nem esett szó. Mint ahogyan arról sem, hogy ez a rendszer mit állapított meg hivatalosan, hol, kiről, miről és mikor, aminek következményeként egy ilyen gyilkosan dehonesztáló nyilatkozat megszülethetett. Nem feledkezhetünk meg az ellenőrzéssel megbízott személyek felelősségéről sem, akik eszerint ezt a kötelezettségüket bűnösen elmulasztották teljesíteni (Btk. 397 §. A költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása – bűntett, 3 év szabadságvesztés).

Büntetőeljárások beindításáról azonban egyelőre szó sincs, ami felettébb különös egy kb. 7 milliárdos költségvetési csalás esetében.

Elvonás viszont lesz, a kulturális tao visszanyeri közpénz jellegét (mellesleg el sem veszítette azt soha), és majd az állampárt kormánya megmondja, hogy ki kap, és kinek coki. Ami meg bennmarad a minisztériumi büdzsében, annak a sorsát soha nem fogjuk megismerni. Talán ellopják, talán nem. Talán az EU pénzek elvonása miatt keletkező hatalmas költségvetési űrt tölti majd be.

Az állami kezelés és elosztás következményei persze már előre láthatók. Soha nem látott nagyságú pénzek fognak ömleni a József Attila Színházhoz, az Újszínházhoz, a Nemzeti Színházhoz és az Állami Operaházhoz, ahol már a Fidesz és Orbán szívének kedves igazgatók ülnek a jól kipárnázott székekben. Szerintem gyorsan megteremtik majd a lehetőségét annak is, hogy az MMA is bekerüljön a pályázók körébe és meglátjuk azt is, hogy nem hiába. Kinek-kinek a fantáziájára bízom ugyanakkor, hogy kitalálja, melyek lesznek azok a libsibolsi előadó-együttesek, amelyek sajnos nem lesznek benn a cukros dobozban. Ezek majd lassan elhalnak, megszűnnek. Ugyancsak járható útja a tao pénzekhez való hozzájutásnak, ha az eddig kormánykritikus hangot megütő műhelyek élére olyan társulati és művészeti igazgatók kerülnek „megválasztásra”, akik közismerten a „nemzeti kultúra” (akármit is jelentsen ez) letéteményesei és felkentjei.

További lehetőség az életet jelentő pénzek megtartásának, ha színkör hirtelen profilt vált és labdarúgó akadémia néven jegyezteti be magát, ahol a centert Alföldi Róbert a kapust pedig Gálvölgyi János alakítja majd hatalmas sikerrel.

Az a helyzet ugyanis, hogy miközben a kultúrharc eképpen élesedik, a kutya sem törődik továbbra sem a látványsportokba (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong, röplabda) ömlő milliárdok felhasználásával. Különösen senkinek semmi köze nincs és nem is lesz a Puskás Akadémia és sportkomplexum működési költségeihez, hiszen miniszterelnökileg kizárt, hogy ott a visszaélésnek akár a leghalványabb lehetősége is felmerüljön. Próbálna csak valaki mást mondani!

ITT OLVASHATÓ