NÉPSZAVA / SZÉP SZÓ
Szerző: R. HAHN VERONIKA
2018.10.06.
Túlélte Dachaut és öt magyarországi rendszerváltást, a rendszerváltás hajnalán még kétszer is nemet mondott az amerikai meghívásra, de aztán jött Csurka István. A 88 éves gazdaságtörténésszel egyebek mellett a „Nyugat alkonyáról” és az EU-ról is beszélgettünk.
Rövidesen napvilágot látó interjúkötetben tekint vissza mozgalmas életútjára Berend T. Iván akadémikus. Az Éghajlat Kiadó gondozásában ez év novemberében megjelenő, Naplementékcímű kötet sajátos műfajt képvisel: a kilencvenes évek eleje óta Los Angelesben élő, 88 éves, egészen néhány hónappal ezelőttig a világ egyik legtekintélyesebb egyetemén, a UCLA-n dolgozó gazdaságtörténész hosszú hónapokon keresztül válaszolt a kiadó igazgatójának kérdéseire. A válaszok hol személyes vonatkozásúak, hol közérdekűek, múltról, jelenről, Magyarországról és a világról szólnak. Különlegességét az adja, hogy az interjún kívül egy tucat kis írást, bensőséges visszaemlékezést is tartalmaz. Köztük a megrendítő Eperdzsem címűt, amelyben 1944 karácsony estéjének történetét írja le. A komáromi Csillag erőd internálótáborából hatnapos, lezárt marhavagonban megtett utazás után érkezett meg 14 évesen a dachaui koncentrációs táborba és részesült ritka emberi gesztusban. Életének csaknem kilenc évtizede alatt Magyarországon öt rendszerváltás zajlott le, érzése szerint a hatodik most van folyamatban. Ahogy a kiadónak, Berend T. Iván lapunknak is e-mailben nyilatkozott.
– Ha Dachau a kezdet, hetvennégy éve él együtt a történelemmel. Változott az évek során az egyes eseményekről, jelenségekről megfogalmazott véleménye?
– Az ember élményei, benyomásai a világról megváltoznak az új történelmi közegben. Másként látja a világot 20, mint 80 évesen, nagy élettapasztalattal a háta mögött. A történelem eseményei sokszor kerülnek új megvilágításba. Vegyük példaként a munkásosztály szerepét. Egyetemi tanulmányaim során, de utána is, magától értetődőnek vettem, hogy a munkásság, amely a modern történelemben a rövidebbet húzta, természetesen törekszik a jobbra és áll a pozitív változtatást akarók közé. Napjainkban viszont a továbbra is hátrányos helyzetben lévő munkásság nagy számban sorakozik fel a legrosszabb populista demagógok mögé. Ez a tömeg mindig hajlott a radikalizmusra, de sajnos időről időre a rossz, negatív radikalizmusban is hajlandó hinni. Ez nem újdonság, hiszen Hitler pártja tagságának egyharmada munkásokból állt és a "vörös Csepel" szavazóinak többsége is a Nyilaskeresztes Pártra voksolt 1939-ben. Napjainkban nagy munkástömegek állnak a Brexit mögött Angliában, Le Pen szavazói között Franciaországban és hisznek Donald Trump esztelen uszításaiban is, együtt menetelve a fehér szupremácia rasszista híveivel. Ma másként látom a nagy történelmi változások kérdését is. Korábban erősebben hittem a nagy fordulatok lehetőségében. A hosszú történelmi folyamatok (melyeket a francia Annales-iskola "longue durée-nek" nevezett) mélyebb értelmezése világossá tette, hogy miközben léteznek nagy történelmi változások, a történelem a változás és változatlanság dialektikája alapján alakul. A múlt mindig belemosódik a jelenbe, vagyis gyengítheti a "nagy" változást és sok mindent konzerválhat a múltból.
– Mennyiben érzi úgy, hogy családja és saját története, életútja tipikus példája a magyar történelemnek?
– Nem érezhettem másként, hiszen az életem során eddig lezajlott öt magyarországi rendszerváltás mindegyikének vagy szenvedő alanya, vagy cselekvő részese voltam. Mindegyik erősen befolyásolta családom életét. A II. világháború súlyos megrázkódtatásai megtizedelték a magyar társadalmat, az én kiterjedtebb családomat még inkább: létszámunk 32-ről 9-re csökkent. Az 1989-es rendszerváltás átalakította a magyar társadalom létfeltételeit. Ebben magam is közreműködtem, ahogy erről a most megjelenő interjú-kötetben beszámolok, de a végén egész közvetlen családommal, összesen vagy egymillió magyarral együtt külföldre "tántorogtunk"...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.