Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2018.10.11.
Emlékeznek még a nyomozótisztre, akinek könnyek csillogtak a szemében, amikor a felmentő ítéletet követően kilépett a bíróság kapuján?
Ő volt Molnár Csaba alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság pénzmosás elleni osztályának korábbi vezetője, aki ellen – egyebek mellett – hivatali vesztegetés miatt emeltek vádat. A bűne pedig az volt, hogy egy arab pénzváltótól állítólag elfogadott egy ócska fadobozt és néhány süteményt. Hét évbe tellett, amíg a felmentő ítélet megszületett, addig állásából felfüggesztették, s ez idő alatt „feketén” ügyvédkedett kollégáinak, hogy legyen miből megélnie. Amikor a felmentését kihirdették, a bíróság kapuja előtt ott állt könnyes szemmel az édesanyja, ő próbálta vigasztalni megtört fiát, aki eredetileg a bűn üldözésére tette fel életét – és végül ő lett üldözött. Tudta, hogy már soha többé nem folytathatja választott hivatását. Hiába mondta ki a bíróság, hogy ártatlan az ellene felhozott vádakban, rendőrségi karrierje kettétört, az életét pedig tönkretették.
Mert egy életet tönkretenni sokkal, sokkal könnyebb, mint felépíteni.
És ő még olcsón megúszta azokhoz a rendőrtisztekhez képest, akik közül többen az életükkel fizettek azért, mert fel akarták tárni a máig felderítetlen olajszőkítési ügyeket. Azt a rendszerváltás utáni első maffiabűncselekmény-sorozatot, amelyben a politika és a bűnözők világa összefonódott. És e ponton felidézhetjük akár az egykori kisgazda képviselő, Pallag László alakját is: megpróbálta leleplezni az olajmaffiát, de beletört a bicskája. Küzdelmében magára maradt, és végül magányosan, számkivetettként, elvesztett perek garmadáját a háta mögött tudva halt meg, alig hatvanévesen.
És fel tudják még idézni a talpig becsületes Pető Iván izzadságtól gyöngyöző homlokát, amikor a tévéstúdióban a riporter a Tocsik-ügyről faggatta? Annak még csak a gyanúja sem merült fel, hogy Pető esetleg részesült volna az ügyvédnő által kért sikerdíjból, de mivel akkor ő volt az SZDSZ elnöke és parlamenti frakcióvezetője is egyben, úgy érezte, felelősséggel tartozik mindazért, ami a pártjában történik. Ez volt az oka annak, hogy lemondott valamennyi, a pártban viselt funkciójáról. Valójában ekkor tört ketté Pető Iván politikai karrierje. Ráfröccsent a sár, és már ennyi is elég volt ahhoz, hogy az egzisztenciáját és karrierjét érintő rendkívül súlyos döntést meghozza. Mert tudta, hogy ettől kezdve hiteltelen lesz minden, a korrupcióval kapcsolatos megszólalása...
Ő volt Molnár Csaba alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság pénzmosás elleni osztályának korábbi vezetője, aki ellen – egyebek mellett – hivatali vesztegetés miatt emeltek vádat. A bűne pedig az volt, hogy egy arab pénzváltótól állítólag elfogadott egy ócska fadobozt és néhány süteményt. Hét évbe tellett, amíg a felmentő ítélet megszületett, addig állásából felfüggesztették, s ez idő alatt „feketén” ügyvédkedett kollégáinak, hogy legyen miből megélnie. Amikor a felmentését kihirdették, a bíróság kapuja előtt ott állt könnyes szemmel az édesanyja, ő próbálta vigasztalni megtört fiát, aki eredetileg a bűn üldözésére tette fel életét – és végül ő lett üldözött. Tudta, hogy már soha többé nem folytathatja választott hivatását. Hiába mondta ki a bíróság, hogy ártatlan az ellene felhozott vádakban, rendőrségi karrierje kettétört, az életét pedig tönkretették.
Mert egy életet tönkretenni sokkal, sokkal könnyebb, mint felépíteni.
És ő még olcsón megúszta azokhoz a rendőrtisztekhez képest, akik közül többen az életükkel fizettek azért, mert fel akarták tárni a máig felderítetlen olajszőkítési ügyeket. Azt a rendszerváltás utáni első maffiabűncselekmény-sorozatot, amelyben a politika és a bűnözők világa összefonódott. És e ponton felidézhetjük akár az egykori kisgazda képviselő, Pallag László alakját is: megpróbálta leleplezni az olajmaffiát, de beletört a bicskája. Küzdelmében magára maradt, és végül magányosan, számkivetettként, elvesztett perek garmadáját a háta mögött tudva halt meg, alig hatvanévesen.
És fel tudják még idézni a talpig becsületes Pető Iván izzadságtól gyöngyöző homlokát, amikor a tévéstúdióban a riporter a Tocsik-ügyről faggatta? Annak még csak a gyanúja sem merült fel, hogy Pető esetleg részesült volna az ügyvédnő által kért sikerdíjból, de mivel akkor ő volt az SZDSZ elnöke és parlamenti frakcióvezetője is egyben, úgy érezte, felelősséggel tartozik mindazért, ami a pártjában történik. Ez volt az oka annak, hogy lemondott valamennyi, a pártban viselt funkciójáról. Valójában ekkor tört ketté Pető Iván politikai karrierje. Ráfröccsent a sár, és már ennyi is elég volt ahhoz, hogy az egzisztenciáját és karrierjét érintő rendkívül súlyos döntést meghozza. Mert tudta, hogy ettől kezdve hiteltelen lesz minden, a korrupcióval kapcsolatos megszólalása...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.