"AZ OKOSODÁS ÉS A BUTULÁS DIALEKTIKÁJA" - INTERJÚ TVERDOTA GYÖRGGYEL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: VÁRKONYI BENEDEK
2018.10.05. 

Valaha hivatalos kultusza volt, ma már csak a szívekben hódít. Inkább, mint Ady Endre. Talán az egyetlen olyan költőnk, akit kamaszok maguktól is olvasnak, és megrendülnek tőle. Mert József Attilának az élete is megrendítő. Ám kevésbé ismert a teoretikus gondoldó világa, amely most csaknem másfél ezer oldalon tárul elénk – szinte kimeríthetetlenül – kritikai kiadásban. Tverdota György irodalomtörténész ma a költő egyik legalaposabb ismerője.


– József Attilának sokáig nagy kultusza volt, mert a régi rendszer szerette. De elsősorban azért, mert a versei eljutottak a szívekhez, és ez volna a költészet a dolga. Mára ez a kultusz alábbhagyott. Más korban élünk?

– Bizonyos értelemben megvan ez a kultusz, bizonyos értelemben nincs. Azért nincs, mert az irodalomnak, azon belül a költészetnek az ázsiója nagyon csökken. Nemcsak a József Attiláé, hanem Petőfié, Aranyé, Adyé, mindenkié. Ma nem a költészet aranykorát éljük, és József Attila sem kivétel. Így csakugyan beszélhetünk arról, hogy nincs már az a fajta kultusza, mint a hatvanas években. De a József Attila iránti érdeklődést töretlennek látom. Persze nem mindenki gondolja így. Tanítottam egyetemen, sok hallgatóval kapcsolatba kerültem, és ez alapján is úgy látom, hogy ez egyetemen sincs vele szemben semmiféle negatív fordulat.

– Pedig lehetett olyan hangokat hallani, hogy József Attila ma már nem annyira időszerű, és ez valószínűleg politikai töltetű nézet. Valóságos volt ez a veszély?

– A rendszerváltás táján lehetett ilyen hangulatot érezni, voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy József Attila kultusza esetleg meg fog törni, ráadásul drámaian. Még Göncz Árpád köztársasági elnök is szükségesnek tartotta védelmébe venni. Volt olyan iskola, amely levetette a József Attila nevet, de az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Amikor Párizsban tanítottam, meghívtak a hollandiai Mikes Kelemen Körbe előadást tartani József Attiláról. Volt elképzelésem, hogy miről, azt mondták, másról beszéljek, a rendszerváltás és József Attila viszonyáról. Az előadásomat úgy fejeztem be, hogy nem a politikai rendszerváltástól tartok, hanem a posztmodern térnyerésétől. A posztmodern a játékosság, a komolyság elveszítése, az a fajta vakbélgyulladás-komolyságú gondolkodásmód, amely a kései József Attilát jellemezte; annak az elvetése vagy zárójelbe tétele. De aztán ebben is kellemesen csalódtam, mert megjelent egy kötet József Attila öregkori verseiből, ma élő költők megírták József Attilának azokat a verseit, amelyeket ő már nem tudott megírni...

ITT OLVASHATÓ