Szerző: SZ.N.
2018.10.07.
Talán nem tévedek abban, hogy a legtöbb gyerekes családban a mai napig Halász Judit dala köszönti fel a szülinapost. És a bulikon is együtt harsogják a gyerekek a slágereit, legalábbis az én gyerekeimnél ez így volt. Azt azonban már kevesen tudják róla, hogy gimnazista korában első osztályú lovasként tagja volt a magyar ifjúsági díjugrató lovas válogatottnak, a felnőtt országos bajnokságon pedig harmadik helyen végzett, és megkapta a legjobb női lovasnak járó kitüntetést. Mindennap edzésre sietett suli után, és estig lovagolt. 2000 óta nem ült lóra, de a lovakat és a kutyákat ma is nagyon szereti.
Nagyon szeretett verset mondani, és sorra nyerte a fővárosi versenyeket, tulajdonképpen ezért választotta a színészi pályát.
„Bár a színházi szerepekre kevesen emlékeznek, talán csak egy-egy mozdulat marad meg a nézőben, vagy egy benyomás, nekem mégis a színház az elsődleges hivatásom. 52 éve vagyok a Vígszínház tagja, Várkonyi Zoltán hívott oda dolgozni, és nekem megadatott, hogy igazi színészóriásokkal szerepelhettem együtt. Nagyon sokat játszottam Darvas Ivánnal, Páger Antallal, Sulyok Máriával. Ők úgy tanítottak minket, fiatalokat, hogy nézhettük őket, elleshettük a mozdulataikat, a közelükben lehettünk. Figyelhettük, hogy milyen nehézségekkel küzdenek, mire megtalálják az utat a végleges szerephez. Nem volt mindig könnyű dolog ez, például Sulyok Mária, ha nagy volt rajta a teher, akkor nagyon goromba volt, máskor pedig elbűvölő, okos, intelligens úriasszonyként viselkedett. Ma már csak hatan vagyunk a Vígszínházban azok közül, akikkel indult a pályám: Kern András, Hegedűs Géza, Lukács Sanyi, Venczel Vera és Kútvölgyi Erzsi. Sajnos nemrégiben itt hagyott minket Tahi Tóth László, a halála nagy veszteség. Kedvenc színházi szerepem talán nincs, de nagyon szerettem Krúdy Vörös postakocsijában játszani és Szakonyi Adáshiba című művében is, és nem hagyhatom ki Show A hős és a csokoládékatona című darabját sem. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a többi szerepemet, legyen az akár film, akár színház, ne szerettem volna” – meséli az NLCafénak a Kossuth-díjas színésznő.
Halász Judit már 10 éve játszott színpadon, amikor először került gyerekközönség elé.
„Fantasztikus meglepetés volt nekem gyerekek elé állni. Sokkal nehezebb dolog nekik előadni, mint a felnőtteknek, mert a gyerekeket még nem tanította meg senki arra, hogyan kell viselkedni egy színházban, mit nem szabad, ha unatkoznak, hogy illik csendben lenni. Bevallom, azt gondoltam magamban, hogy az is bolond, aki ezek elé kimegy a színpadra. A legnagyobb siker a mai napig az számomra, ha kilépek a gyerekek elé, és hirtelen csend lesz, és a légyzümmögést is lehet hallani. Ma már úgy fogalmaznék, hogy családi koncertet adok, hiszen a hallgatóságom felnőtt, és ma már a szülők hozzák el a gyerekeket a koncertjeimre, és együtt hallgatják, együtt éneklik a dalokat"...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.