AZ EMBER MÉLTÓSÁGA

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. SZÜDI JÁNOS
2018.10.20.

Minden ember közös jussa az a méltóság, amely a születésétől fogva a haláláig megilleti, akár tud róla, akár nem, akár büszke rá, akár nem, akár igényt tart rá, akár nem. Az emberi méltóság – mondhatjuk – isteni adomány, el nem vonható, el nem adható, el nem utasítható, el nem veszíthető. Így mindenki „Méltóságos” és e körben egymással egyenlő.

Az ember méltósága mindenkinek azonos értékű, azonos terjedelmű, bárhol él e földön, bármilyen feltételek között, bármilyen tulajdonsággal rendelkezik. „Méltóságos” a szegény, a gazdag, a szép, a csúnya, a fiatal, az öreg, a sikeres, a sikertelen. Az emberi méltóság olyan, mint a lelkiismeret, lehet, hogy szunnyad, de nem hagy el senkit. Velünk van akkor is, ha fittyet hányunk rá. Az emberi méltóság nem a hatalom adománya, nem uralkodói kegy eredménye. Ez nem jelenti azt, hogy független a hatalomtól. Attól, hogy létezik, korántsem biztos, hogy létét elismerik. Sőt! Az emberi méltóság elismerése és tisztelete a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi diadalának termése és fennmaradása a demokrácia függvénye. Kinek jutott volna eszébe tisztelni a rabszolga, a jobbágy emberi méltóságát? Az emberek a természet rendjeként fogadták el, az alá-fölérendeltséget, a kiszolgáltatottságot. Évszázadokig azt hirdette a hatalom – az egyházak támogatásával és közreműködésével – az alázatosság erényének gyakorlása, a születéssel kijelölt út végigjárása, a sorscsapások elfogadása, az ismeretlentől való tartózkodás, a fennálló rend tisztelete mind, mind hozzájárul a túlvilági boldogság elnyeréséhez. Az önérzetében sértett, megalázott ember nem kockáztatott, tűrt.

Európa szerencsés kontinens. Területének nagy részén az első évezred végére szilárd államok jöttek létre, megteremtve a kereteket a gazdasági fejlődéshez. A gazdaság fejlődése lehetővé tette a kultúra, a művészet fejlődését. A kultúra és a művészet fejlődése együtt járt az iskolázottság növekedésével, az olvasás terjedésével, az emberi önérzet, öntudat erősödésével. Ennek köszönhetően az itt élőkben egyre erősebbé vált annak felismerése, hogy a hatalom nem isteni eredetű, annak felismerése, hogy a hatalomnak nem a saját, hanem a köz érdekeit kell szolgálnia, annak felismerése, hogy a hatalom alapja a mások által megtermelt és a kincstárba befizetett adó, annak felismerése, hogy aki adózik, az joggal követel beleszólást a döntésekbe, részvételt a befizetett adók jogszerű felhasználásának ellenőrzésében. Joggal várja el, hogy a hatalom tisztelje emberi méltóságát. Azok, akik így gondolkoznak, a polgárok, akik megteremtették a nyitott, befogadó gazdaságot, a nyitott befogadó társadalmat. Hosszú, több száz éves küzdelem, nem egyszer harc, áldozatvállalás kellett ahhoz, hogy a feudális monarchiát felváltsa a polgári demokrácia.

Magyarország nem járta végig ezt az utat. Elmaradt a polgári forradalom. Magyarország ma is a koldusok, a zsellérek, a cselédek és az uraik országa. A koldusok, a zsellérek és a cselédek nem emberi méltóságra, hanem alamizsnára vágynak. Sorsuk jobbrafordulásáért tenni nem tudnak, talán nem is akarnak. A kiskirályok és más hatalmasságok, pedig semmitől sem félnek jobban, mint kiváltságaik elvesztésétől. Magyarország a felelőtlen politikusok Mekkája. Nálunk az országrontó döntésekért nem büntetés, hanem szobor jár. A történelem úgy hozta, hogy a hatalom és a nép egymással megegyezve, kéz a kézben építette ki a megalkuvásra, félrenézésre, megvesztegetésre épülő kapcsolatrendszert, amelyben természetes dolog a jogszabályok kijátszása, a hálapénz elfogadása, a korrupció. Ez a kapcsolatrendszer túlélte az államformák és a kormányzati berendezkedések változását, s jelen van mind a mai napig, mondhatjuk a történeti alkotmány vívmánya...

ITT OLVASHATÓ