AZ ARANYÉLET BETALÁL OLIGARCHÁNAK, KIRÚGOTT ÚJSÁGÍRÓNAK ÉS BÁRKINEK, AKI ITT ÉL

24.HU
Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2018.10.14.

Ha eddig kívül is lehetett maradni, az utolsó Aranyélet-évad már tényleg nem kegyelmez: úgy tolja a tükröt az arcunkba, hogy csak az nem látja benne az országot, aki teljes tagadásban él

Próbálkoztam már párszor azzal, hogy a magyarság, a magyarországi élet nekünk, ide születetteknek oly egyértelmű vetületeit érthetően elmeséljem nem magyar barátaimnak. Nem egyszerű:

tessék csak megpróbálni elmagyarázni a magyar pártpolitika mibenlétét egy külföldinek

klasszikus politológiai fogalmakkal, mint jobb- és baloldal, konzervatív, liberális, szociáldemokrata, nemzeti, és így tovább. Tessék megpróbálni a pártokról beszélni mindezek mentén. Vagy felvázolni a magyar médiarendszert, mondjuk. Elmagyarázni, hogyan működik az egészségügyi rendszer, nehezített pályaként megértetni, hogy is van ez az egész gyerekvállalás-dolog, a fogadott orvos, szülésznő, magán- versus állami ellátás, tiszteletdíj és paraszolvencia tényezőinek ismertetésével. Küzdelmes vállalás lesz, még a legnaprakészebbeknek is. Viszont ha arról akarnék képet adni, hogy miért olyanok a magyarok a mindennapokban, amilyenek, abban volna segítségem: az Aranyélet ugyanis példátlanul pontosan meséli el, hogy mit jelent és honnan nőtt ki a mindent befonó korrupció. A záró, harmadik évaddal ráadásul minden eddiginél közelebb jön időben és realitásban.

Persze, illik cliffhangerrel zárni egy valamirevaló sorozatévadot, de az Aranyélet második évadja még a szokásoshoz képest is magasan zárt. Felbolydult a magyar web, a rajongók azt sem tudták, hova legyenek a sokktól, teóriák születtek, hitetlenség és remény hullámai felváltva csaptak fel, Anger Zsoltot tonnaszám bombázták levelekkel Endre bával kapcsolatban, olyan erővel, hogy már kezdtem aggódni, hogy az HBO végül elfuserált fanservice ürügyén húz egy Bobby-a-Dallasbant, ha értik, mire gondolok. Ám az HBO nem véletlenül a sorozatgyártás királya – nagy szavak, tudom, de világviszonylatban is esélyesen, itthon pedig egészen biztosan ők azok –: az új évadban olcsó húzás helyett úgy csinálnak, mint a mesebeli lány, aki hozott is ajándékot, meg nem is. Endre bá nem tűnt el nyomtalanul, főleg Márk életére van továbbra is meghatározó hatással, de a Miklósi család többi tagja is az ő öröksége körül járja dervistáncát.

Csak sokkal, sokkal nagyobban. Miklósiék ugyanis szintet léptek, nem is egyet: a felső középosztályból az elitbe, a budai kertvárosból az agglomerációba, közepes villából még nagyobb villába, és a piti csalások kellemes bevételeiből az évtizedekre bebiztosított anyagi gondtalanságba. No meg a politikai befolyás közelébe, mert hát ugye mégis csak Magyarországon vagyunk. A szent család tehát belépett az oligarcha-körökbe, Attila Gáll Feri közbenjárásnak és Endre bá, hm, birodalmának köszönhetően a közbeszerzések Kánaánját élvezi, míg Janka hozza a politikai drótokat: új lakhelyük, Szentvázsony polgármesteri székéért indul épp harcba, amikor bekapcsolódunk az új évadba. Az előző polgármester ugyan jó hatásfokkal és igen régen vezette a falut – belsős poénként a karakter fel is tűnik egy rövid időre, a vezető író Tasnádi István cameójában –, de ugye, Miklósiék gátlástalansága és az előző évad végén Janka támogatására bejelentkező államtitkár-asszony kapcsolatai simán elérik egy ilyen remek vezető hitelvesztését is...

ITT OLVASHATÓ