Szerző: NAGY GYÖNGYI
2018.10.18.
Nagyon nagy vihart kavart, és még több találgatásra ad okot a miniszterelnök fenti két mondata az egészségügy jövőjéről.
Mindenképpen érdekes és meglepő felvetés, különösen ami a megnyilatkozás első részét illeti: „A kórházak állapota rendben van.” Orbán Viktor negyedik miniszterelnöki ciklusát indító beiktatási beszédében ugyanis még azt mondta, hogy „a népbetegségeket radikálisan visszaszorítjuk, és ennek érdekében nem riadunk vissza az egészségügy ésszerűsítésétől, és erős ösztönzők bevezetésétől sem.”
Bevallom, én akkor nagyon örültem, hogy ez tőle elhangzott. És kíváncsian vártam, az egészségügyi kormányzat mit tesz le az asztalra. Most, Nagy Anikó egészségügyi államtitkár lemondásával újfent bebizonyosodott, hogy az egészségpolitikának, az elmúlt minimum négy évhez hasonlóan, továbbra sincs súlya.
Megmutatkozott ez már az ÁSZ-elnök augusztusi megnyilatkozásakor is, amikor Domokos László teljesen nyíltan nekiment a kórházvezetőknek – mintha az egészségügyért felelősséget viselők csak kórházak és azok vezetői lennének – és köntörfalazás nélkül azt mondta, hogy a kórházak gazdálkodása nem átlátható illetve korábban kiderült, megszűnik annak a lehetősége, hogy mindenféle kivételes szabályok szerint gazdálkodjanak ezek az intézmények. Akkor látható volt, hogy ’kívülről osztottak lapot’, az egészségügyi vezetést, amely a kancellária-rendszer ellen foglalt állást, nem tekintették egyenrangú partnernek a megindult játszmában.
Utána tartottak egy kormányülést is az egészségügy helyzetéről, ahol kulcsmondatként elhangzott, hogy a magyar egészségügy nem forráshiányos (!!). A magyar kormányzat az állami egészségüggyel kapcsolatos, hosszú évek óta kimondatlan (?) álláspontja az, hogy a rendszer nem hatékony, ezért nem kap több pénzt, és ezt most nyíltan vállalták. Összességében mégis úgy tűnt, elkezdtek foglalkozni az egészségüggyel, bár talán nem úgy, mint ’üggyel’, hanem mint egy újabb megregulázandó területtel.
Orbán Viktor fenti félmondata tehát ebbe a térbe érkezett, és – egy időre legalábbis – pontot tett a diskurzus végére. A miniszterelnök kötcsei megszólalása tükrében úgy tűnik, mégsincs szó arról, hogy valaki meg szeretné tudni, miért nem működik a magyar rendszer, miért termel adósságot évről évre, és hogy miként lehetne ebből kitörni, nem kell foglalkozni betegutakkal, minőséggel, betegjogokkal, kapacitáshiányokkal stb. Mégsem az állami rendszer az, amivel elsődlegesen foglalkozni kell „de az egészségügyben változtatás kell. Az első lépés az állami és a magántulajdon szétválasztása lesz.”
A NER előző ciklusbeli egészségügyi tevékenysége tükrében egyáltalán nem meglepő, hogy ez az első, legfontosabb lépés, hiszen az „elmúlt nyolc év” egészségpolitikájának egyenes következménye volt a magánegészségügy megerősödése, funkcióváltása, közönségének kiszélesedése, amely betudható az állami rendszer hiányosságainak, ahogyan azt többször leírtuk itt a Mércén is.
Ezzel párhuzamosan pedig megkezdődött-folytatódott a fideszes holdudvar térnyerése a szektorban. Számomra a nyár folyamán mégis úgy tűnt, a kormányzat végre felismerte, hogy azt a problémahalmazt, amit ma a magyar állami egészségügy jelent, valahogy meg kell oldania. De a kötcsei kijelentéssel illúzióim teljes mértékben szertefoszlottak.
Ma már egyértelmű, az egészségügyi kormányzatnak nem feladata a rendszerépítés; a gondok megoldása kívülről várható, a fiskális szemlélet végleg uralkodóvá válhat a szektorban, egészségpolitikai diskurzus nélkül, a magánszektor további erősödésével...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.