ARCCAL A VASÚT FELÉ

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2018.10.05.

...Fontosabb kérdés, hogy a teljes magyar vasúthálózat hogyan szállítja a százötvenmillió utasát, akik számára alternatív közleke­dési mód nemigen akad. Kormányzatunknak erről fogalma sincs, tekintve, hogy ő maximum a saját (felcsúti) vasútvonalát ismerheti, nekünk viszont van, mi ugyanis vonatozunk. Nagyjából ugyanavval a tempó­val, ahogy a boldogult hatvanas években, és e tekintetben még arány­lag szerencsések vagyunk, akadnak ugyanis vonalak, ahol a sebesség a lóvasút korszakát idézi. A 24.hu által gyűjtött adatok szerint Székes­fehérvár–Sárbogárd harminc­kilenc kilométer, menetidő ötvenhá­rom perc, Buda­pest–Lajosmizse hetvenhárom kilométer, két óra egy perc, Puszta­sza­bolcs–Székesfehérvár harminc kilométer, egy óra. Ami pedig a Debre­cen–Mátészalka vonalat illeti, nyájas olvasónk láthatta a Fó­kusz egyik adásában a csigajelmezbe öltözött futót, amint a Debre­cen­be tartó vo­na­tot kényelmesen ügetve előzi meg.

Dicstelen dolog, ám a prob­léma lényegét mégsem ebben látjuk. A magyar ember megfontolt, nem siet sehová. Odaér, amikor odaér. Kivéve, ha a természet sürgeti, és nem is Kelet-Magyarország vala­mely eldugott szegletében, hanem egy fővá­rosi pályaudvaron, Kelen­földön például. A négy éve újjáépült ke­len­földi pályaudvar Európa legkülönösebb ilyen jellegű intézménye, nincs benne jegypénztár, nincs váróterem, nincs mellékhelyiség, sőt kocsma sincs. Ami mégis van, a régi, romos állomásépületben műkö­dik, az viszont úgy fest, mintha a következő pillanatban összedőlne, és kétség nem fér hozzá, hogy ez a pillanat hamarosan bekövetkezik.

Az illemhely viszont még csak nem is ott, hanem egy önálló épít­ményben kapott helyet, a főépület falán az irányt a WC felirat és a hoz­zá tartozó nyíl jelöli. A következő felirat és nyíl már a kerítésen mu­tat a messzi távolba, de aki hisz benne, és csakugyan arra megy tovább, pórul fog járni. Klozet arra nincs, és ezt a vándor előbb-utóbb maga is belátja, persze nem kizárt, hogy addigra ez a kérdés minden jelentőségét elveszíti. A szemfülesebbek viszont rájöhetnek, hogy cél­ju­kat az „Üzemi terület. Idegeneknek tilos az átjárás!”feliratú kapun áthaladva tudják megközelíteni, az árnyékszék ugyanis arra talál­ható, a különálló épület vágányok felőli oldalán.

Más kérdés, hogy nem működik. A női traktusra ki van ugyan írva, hogy „Nyitva­tar­tási idő: 5:30–21”, az ajtó azonban zárva. Kora délután van, a nap magasan áll az égnek boltozatán, ám ez az esszenciális fontosságú népjóléti intézmény kihalt és elhagyatott. A férfioldalon a helyzet még egyértelműbb, ott a lépcsőkorlát végére hosszú fehér csövet húztak, amelynek a végét az ajtókilincshez drótoz­ták. A halaszthatatlan ügyé­ben tébláboló vendég azonnal látja, hogy itten ő nem holmi ideiglenes üzemszünetbe botlott, amilyen máshol is előfordul, ez a végleges és visszavonhatatlan elmúlás maga. Halandó lény a maga apró örömeit ezen a helyen többé föl nem lelheti, de per­sze a vonatokon se nagyon, tekintve a mozgó reterátok higiéniai álla­po­tát, amiről beszélni nem érdemes, tapasztalni kell, ám ezt, ha nem muszáj, ne forszírozzuk túlságosan.

Lesz viszont varsói szupervonat, kolozs­vári szupervonat, sőt bel­grádi szupervonat is, melyek révén nagyralátó kormányzatunk kinyújt­ja csápjait azon irányokba, amerre Magyaror­szág határait a közhit sze­rint különféle tengerek mosták egykoron. A Budapest–Belgrád vonal­nak már megvan a műszaki ellenőre is, nettó 6 milliárd 139 millió fo­rin­tért, ezen túlmenően annyit lehet hallani, hogy a vonalba fekte­tett pénz kétezer-négyszáz (2400) év alatt térül meg, létrehozása pe­dig csak Kínának érdeke, senki másnak.

Ez azonban hülyeség.

Gyermekkori kisvasúthiánytól szenvedő és ezen felülemelkedni képtelen kormányzatunk a látszat ellenére racionális lény, s mint ilyen, a vasúti közlekedésnek a Vál völgyén túlmutató szegmensére gondolva nem délibábokat kerget, hanem nyomkodja a számológépet, zakatolás pedig akkor lesz, ha nemcsak Kínának éri meg, hanem neki is. Persze amen­nyi­ben úgy hozná a sors, hogy saját érdekei a szociálpolitika, az árvíz­vé­delem vagy a munkaerőhelyzet problémáinak megoldásával esné­nek egybe, akkor azokkal bajmolódna, és az se kizárt, hogy néme­lyi­ket meg is oldaná.

Csak hát nem azokkal esnek egybe. Van ilyen.

ITT OLVASHATÓ