Szerző: SZELESTEY
2018.10.31.
- A Fidesz a hajléktalan törvénnyel a náci idők felfogását veszi át, ám csak leleplezi az új, jobboldali pártok könyörtelen hozzáállását.
- Le Pen már ott tart, hogy a szélsőjobb blokkoló többségéről álmodik az Európai Parlamentben.
New York Times
A lap a Merkel utáni időszakot elemzi abban az Európában, amelyet oly sokáig eredményesen irányított a kancellár, ám amely most repedezik, ha éppen nem omlik össze. Bedől a politikai közép, politikailag még Németország is instabillá vált. Az pedig egyenesen pánikot váltott ki az EU magjában, hogy a kormányfő bejelentette távozását, hiszen elkötelezett a közös értékek iránt, és idáig bástyának számított a büszkén menetelő populistákkal szemben, akik olyan eltérő államokat vezetnek, mint Olaszország, Magyarország és Lengyelország. Erősödik a nacionalizmus és az új törésvonal az unió hívei, illetve ellenfelei között alakul ki.
Macronnal az a gond, hogy továbbra is rászorul a német támogatásra, és Merkel utódja aligha áll ki az elnök reformtervei mellett, arról nem beszélve, hogy a befolyása aligha lesz akkor Brüsszelben, mint a távozó kancelláré. Utóbbi bírálói ugyanakkor felróják neki, hogy a pénzügyi válság idején megkövetelt takarékosság, illetve a migránsok beengedése gerjesztette a populista hullámot, ami jelenleg a legnagyobb kihívást jelenti Európa számára. Orbán Viktor anti-Merkelként jelenik meg az EP-választás előtt. De valószínűleg Putyin és Trump is örül, hogy a politikus lelép a színről. Viszont még az is elképzelhető, hogy lemondásával kifog valamennyi szelet a populisták vitorlájából.
Die Welt
Merkel vezető európai szerepe immár a múlté, az egész EU-ra kihatással lehet, hogy feladja a CDU vezetését, hiszen ily módon a kancellár meggyengül Brüsszelben. Olyannyira, hogy a kulisszák mögött sorozatosan béna kacsának minősítik, aki immár nem tud beleszólni az euróövezet elmélyítésébe, a menekültpolitikába, a Brexitbe vagy a balkáni bővítésbe. Egyben lehet aggódni Macron reformtervéért, hiszen annak szüksége van a kormányfő támogatására, ideértve, hogy az egyre megosztottabb unióban még az európai választások előtt jóvá lehessen hagyni a következő hétéves költségvetést. Macron aggodalommal teli elismeréssel reagált a lemondásra. Az írta: a német politikus sosem feledte, melyek az európai értékek, ám döntése nyugtalanító, figyelembe véve az egyre erősödő populizmust. Az aggály jogos, hiszen a meggyengült kormányfőnek a Bundestagtól kell hozzájárulást kérnie az integráció elmélyítéséhez, ám azzal szemben túl nagy az ellenállás – főleg saját pártján belül.
Politico
Az egyik uniós tagállam középjobb miniszterelnöke azt figyelte meg az évek során a csúcstalálkozókon, hogy Merkel még azok körében is tiszteletet vívott ki, akik nem értenek egyet fele. Így azután egészen megváltozott a hangulat, amikor a politikus elhagyta az üléstermet, mert onnantól kezdve mindig Orbán Viktor határozta meg a klímát. A portál hozzáteszi, hogy mintha Európának nem volna éppen elég gondja az olaszokkal, a Brexittel, a lengyelekkel, a magyarokkal, a populizmussal, most még Németország is forrong. Így most még a kancellár legnagyobb bírálói is aggódnak a hogyan tovább miatt, lásd a lengyel külügyminiszter vagy a cseh kormányfő nyilatkozatát. Mert ami Berlinben történik, azt jócskán lehet érezni a német határokon túl is. Az biztos, hogy Európa vízválasztóhoz érkezik, mert idáig Merkelre hárult a feladat, hogy egyben tartsa az EU-t. Ennélfogva távozása okvetlenül légüres teret hoz létre.
A nagy kérdés az, hogy mennyi tekintélyt tud megőrizni magának béna kacsaként, már ha egyáltalán hivatalban tud maradni. Így az olyan, kulcsfontosságú kérdésben, hogy miként kezeljék a mind illiberálisabb kelet-európai kormányokat, vagy alakítsák át az eurózónát. Varsó alighanem most a kivárásra játszik. De ha sikerül megoldani az alapproblémák egy részét, amelyek Európát a tönk szélére taszították, akkor az megfelelően zárná le hivatali idejét. Egyben megadná neki azt, amit minden királynő kíván, hogy tudniillik fennmarad az öröksége azután is, hogy ő maga már távozott a trónról...
New York Times
A lap a Merkel utáni időszakot elemzi abban az Európában, amelyet oly sokáig eredményesen irányított a kancellár, ám amely most repedezik, ha éppen nem omlik össze. Bedől a politikai közép, politikailag még Németország is instabillá vált. Az pedig egyenesen pánikot váltott ki az EU magjában, hogy a kormányfő bejelentette távozását, hiszen elkötelezett a közös értékek iránt, és idáig bástyának számított a büszkén menetelő populistákkal szemben, akik olyan eltérő államokat vezetnek, mint Olaszország, Magyarország és Lengyelország. Erősödik a nacionalizmus és az új törésvonal az unió hívei, illetve ellenfelei között alakul ki.
Macronnal az a gond, hogy továbbra is rászorul a német támogatásra, és Merkel utódja aligha áll ki az elnök reformtervei mellett, arról nem beszélve, hogy a befolyása aligha lesz akkor Brüsszelben, mint a távozó kancelláré. Utóbbi bírálói ugyanakkor felróják neki, hogy a pénzügyi válság idején megkövetelt takarékosság, illetve a migránsok beengedése gerjesztette a populista hullámot, ami jelenleg a legnagyobb kihívást jelenti Európa számára. Orbán Viktor anti-Merkelként jelenik meg az EP-választás előtt. De valószínűleg Putyin és Trump is örül, hogy a politikus lelép a színről. Viszont még az is elképzelhető, hogy lemondásával kifog valamennyi szelet a populisták vitorlájából.
Die Welt
Merkel vezető európai szerepe immár a múlté, az egész EU-ra kihatással lehet, hogy feladja a CDU vezetését, hiszen ily módon a kancellár meggyengül Brüsszelben. Olyannyira, hogy a kulisszák mögött sorozatosan béna kacsának minősítik, aki immár nem tud beleszólni az euróövezet elmélyítésébe, a menekültpolitikába, a Brexitbe vagy a balkáni bővítésbe. Egyben lehet aggódni Macron reformtervéért, hiszen annak szüksége van a kormányfő támogatására, ideértve, hogy az egyre megosztottabb unióban még az európai választások előtt jóvá lehessen hagyni a következő hétéves költségvetést. Macron aggodalommal teli elismeréssel reagált a lemondásra. Az írta: a német politikus sosem feledte, melyek az európai értékek, ám döntése nyugtalanító, figyelembe véve az egyre erősödő populizmust. Az aggály jogos, hiszen a meggyengült kormányfőnek a Bundestagtól kell hozzájárulást kérnie az integráció elmélyítéséhez, ám azzal szemben túl nagy az ellenállás – főleg saját pártján belül.
Politico
Az egyik uniós tagállam középjobb miniszterelnöke azt figyelte meg az évek során a csúcstalálkozókon, hogy Merkel még azok körében is tiszteletet vívott ki, akik nem értenek egyet fele. Így azután egészen megváltozott a hangulat, amikor a politikus elhagyta az üléstermet, mert onnantól kezdve mindig Orbán Viktor határozta meg a klímát. A portál hozzáteszi, hogy mintha Európának nem volna éppen elég gondja az olaszokkal, a Brexittel, a lengyelekkel, a magyarokkal, a populizmussal, most még Németország is forrong. Így most még a kancellár legnagyobb bírálói is aggódnak a hogyan tovább miatt, lásd a lengyel külügyminiszter vagy a cseh kormányfő nyilatkozatát. Mert ami Berlinben történik, azt jócskán lehet érezni a német határokon túl is. Az biztos, hogy Európa vízválasztóhoz érkezik, mert idáig Merkelre hárult a feladat, hogy egyben tartsa az EU-t. Ennélfogva távozása okvetlenül légüres teret hoz létre.
A nagy kérdés az, hogy mennyi tekintélyt tud megőrizni magának béna kacsaként, már ha egyáltalán hivatalban tud maradni. Így az olyan, kulcsfontosságú kérdésben, hogy miként kezeljék a mind illiberálisabb kelet-európai kormányokat, vagy alakítsák át az eurózónát. Varsó alighanem most a kivárásra játszik. De ha sikerül megoldani az alapproblémák egy részét, amelyek Európát a tönk szélére taszították, akkor az megfelelően zárná le hivatali idejét. Egyben megadná neki azt, amit minden királynő kíván, hogy tudniillik fennmarad az öröksége azután is, hogy ő maga már távozott a trónról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.