A NŐK MOSOGATNAK ÉS SZOPTATNAK, A FÉRFIAK KARRIERT ÉPÍTENEK A RUGALMAS MUNKAIDEJÜKBEN

QUBIT
Szerző: BALÁZS ZSUZSANNA
2018.10.03.

Vajon a munkaerőpiac digitalizációja valóban megszűnteti a nők és a férfiak munkaerőpiaci esélyeinek az egyenlőtlenségeit? Ezt a kérdést járta körbe a Friedrich Ebert Stiftung tegnapi, az ideális 21. századi munkavállaló jellegzetességeit tárgyaló konferenciája. Az optimistábbak a nők foglalkoztatásának növekedését, a férfiak és nők fizetése közti különbségek csökkenését és a foglalkoztatási típusokhoz kapcsolódó sztereotípiák fokozatos megszűnését jósolták. Számos jel utal arra, hogy kissé korán ittak a medve bőrére.

A digitalizáció másképp hat a férfiak és másképp a nők munkájára – kezdte nyitó beszédét a konferencia moderátora, Nagy Beáta, a Corvinus Egyetem közgazdászprofesszora. Számos jel utal arra, hogy ennek oka az eleve meglévő egyenlőtlenségekben keresendő, például abban, hogy a férfiak és a nők más és más arányban veszik ki a részüket az otthoni, fizetetlen munkából. Miközben a digitális érában valóban növekedni látszik valamelyest a nők foglalkoztatási aránya, félő, hogy ez leginkább a kevésbé jól fizetett munkakörökre igaz. Egyre több jel mutat arra is, hogy a korábban a nők munkaerőpiaci integrációjának zálogaként emlegetett részmunkaidő és az önfoglalkoztatás szintén nem a nők munkaerőpiaci egyenlőségének irányába hat. Az ilyen feltételekkel a nőknek megnyíló munkalehetőségek ugyanis legtöbbször túlságosan alacsony bérezéssel járnak együtt.

Vajon miért nem hozta meg az ahhoz fűzött reményeket sem a kötetlen munkarend, sem a részmunkaidős vagy távfoglalkoztatás? A munkaerőpiaci digitalizáció miként termeli újra a nemek közti társadalmi igazságtalanságokat? A válasz elsősorban az „ideális munkavállaló” 1980-as évekből itt ragadt eszményében keresendő. Az „ideális munkavállaló” életét és vérét a cégének, minden idejét és energiáját a munkájának és karrierje építésének szánja. Vagyis, szükségszerűen férfi – szögezi le a közgazdászprofesszor. Az ezredforduló után, a mobileszközök terjedésétől, majd a gyorsuló ütemű, mindenre kiható digitalizációtól és az annak mentén egyre nagyobb mértéket öltő rugalmasságtól azt várták, hogy a nőknek fog kedvezni. Ez viszont nem következett be.

A nemek közti szakadék még nőtt is

A digitalizáció csak akkor hoz pozitív változást a nők számára, ha a patriarchális társadalom alapvető egyenlőtlenségeit előbb felszámoljuk, kezdte az Európai Unió országainak munkaerőpiaci elemzését Agnieszka Piasna, az Európai Szakszervezeti Intézet vezető kutatója. A munkáltatók például sokszor azokon a területeken fektetnek be a munkaállomások digitalizálásába, ahol pénzt tudnak megspórolni a munkabéreken. A folyamat végül oda vezet, hogy a munkáját megtartani képes humán munkaerő az alacsonyabb fizetésűek közül kerül ki. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ha egy részterületen a digitalizáció a nők magasabb foglalkoztatásával jár együtt, továbbra is leginkább a nők lesznek azok, akik az alulfizetett munkát végzik. A már ma is meglévő különbségek tovább mélyülnek.

A férfiak és a nők foglalkoztatása terén tapasztalható szakadék a 2004 előtt csatlakozott uniós országokban (EU15) alig csökkent, még akkor is, ha a nők foglalkoztatása nőtt. A minimális kiegyenlítődést mégsem a nők munkaerőpiaci szereplése okozta elsősorban, hanem az, hogy a gazdasági válság során sok férfi elveszítette a munkáját. A foglalkoztatásbeli különbség a 2004 után csatlakozott közép-kelet európai tagállamokban (CEE) még nőtt is...

ITT OLVASHATÓ