...A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG HŰLT HELYÉN... - BESZÉLGETÉS LÁZÁR DOMOKOS JOGÁSSZAL, AZ EÖTVÖS KÁROLY KÖZPOLITIKAI INTÉZET MUNKATÁRSAIVAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: RÁDAI ESZTER
2018.10.26.

...mit mondanak a jelenről, illetve milyen javaslataik vannak jelen időben a civil társadalom számára.

– Mi is így gondoljuk, szerintünk is ez most már a Magyarországon leginkább éles, égető közpolitikai kérdés, egyúttal sürgetően megoldandó feladat – ez volt egyébként 2017-ben a Goethe Intézettel, 2018-ban a Heinrich Böll Alapítvánnyal közös projektünk témája is: megfogalmazni, milyen az a rendszer, amelyben 2010 óta élünk, és javaslatokat tenni arra nézve, hogy ebben a jogállaminak egyáltalán nem nevezhető helyzetben, ebben az ellenséges környezetben, a kormányzati támadások kereszttüzében milyen jogi és nem jogi, de ettől még legálisan igénybe vehető eszközök állnak a civil társadalom rendelkezésére, saját védelme érdekében.

– Vegyük akkor szemügyre, mire alkalmasak és milyen eredménnyel használhatók ezek az – egyébként A kormányzati áfium ellen való orvosság című tanulmányukban is részletezett – jogi és nem jogi eszközök.

– Ezt a tanulmányt épp az előbb említett Heinrich Böll Alapítvánnyal közös projektünk keretében készítettük, és ebben azt is végigkövettük, hogy amióta a miniszterelnök meghirdette az illiberális állam koncepcióját, egyúttal kifejtette, hogy a magyarországi civil szervezeteket külföldi ügynökszervezeteknek kell tartani, e szervezetek és az állampolgárok mit tehettek például a kormányzati gyűlöletkampányok ellen. A rendelkezésre álló jogi eszközök esetében alapvetően arra koncentráltunk, melyik mennyire hatékony. Például, hogy egy kormányzati gyűlöletkampány során, mondjuk, egy tévében sugárzott reklám esetében, ha a Médiatanácshoz fordul az állampolgár vagy egy civil szervezet, milyen esélyekkel fogja a törvényességet, a jogállami értékeket védeni a Médiatanács.

– Álnaiv kérdés következik: mire jutottak, milyen esélyekkel fogja védeni?

– Nulla eséllyel, a Médiatanács minden esetben a kormány számára kedvező döntéseket hozott, miközben egy jogállamban, és egyébként a ma hatályos magyar törvények szerint is, ez hatékony védelem kellene hogy legyen a tévékben és a rádiókban futó gyűlöletkeltő propagandareklámok ellen.

– Ezekkel a reklámokkal azonban – nyilván ezek hatására is – a tévénézők többsége egyetért, ezért a Médiatanács döntése is, ha egyáltalán értesül róla, a társadalom többségének egyetértésével fog találkozni. És őket nem fogja érdekelni az az érv, hogy ez nem törvényes, és nem jogállami megoldás.

– Csakhogy klasszikus értelemben nem is tekinthetünk jogállamként Magyarországra. Viszont a még meglévő jogi eszközökkel, mi azt gondoljuk, amíg lehet, élni kell.

– Ha léteznek ezek a jogi eszközök. Az egyikről most derült ki, hogy nem létezik.

– Korlátozott formában léteznek, bizonyos esetekben, főleg bírósági döntésekben manifesztálódva még születnek jogállami döntések. De ez az állítás alapvetően tényleg csak a bíróságokra vonatkozik.

– Nem lehet, hogy ott is csak addig, amíg majd ezek az ügyek nem kerülnek a tervezett, miniszteri felügyelet alá rendelt közigazgatási bíróságok elé?

– De igen, és nyilván a kormányt is ez a felismerés vezette, amikor döntött az elkülönült közigazgatási bíróságok létrehozásáról. A cél nyilvánvaló: a kormányzat számára legkényesebb ügyekben, adóügyekben, választásokkal kapcsolatos ügyekben, közbeszerzésekkel kapcsolatos ügyekben és – most már egyre valószínűbb – sajtóügyekben is ezek az elkülönült közigazgatási bíróságok fognak dönteni, amelyek élére az Országgyűlés, illetve annak többsége választja az elnököt. És igen, az is igaz, hogy a közigazgatási bíróságokkal valószínűleg óriásit fog zuhanni a bíróságok ma még relatív függetlensége.

– Vagyis ledől az utolsó bástya is?

– A jogi lehetőségeket tekintve nagy eséllyel igen. Az Alkotmánybírósághoz, amely most már teljesen a Fidesz által jelölt, a kormányhoz hű bírákból áll, ráadásul a hatáskörét is erősen megnyirbálták, az ún. actio popularis keretében már évek óta nem lehet fordulni, tehát ha a bíróságokat is bedarálják, akkor az a magyar jogorvoslati lehetőségek végét is jelenti. És akkor felmerül a kérdés: mégis mi az, amivel próbálkozhat az állampolgár, a civil szféra?

– Strasbourg, az Emberi Jogok Európai Bírósága?

– Igen, ha az adott ügy az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt jogot érint, ami gyakorlatilag egyet jelent a legfontosabb alapjogokkal. Viszont ezek az ügyek többnyire évekig elhúzódhatnak, és az eljárás igen költséges. Tehát ez a mindennapos jogvédelem szintjén a magyar állampolgárok számára nem megoldás, de utolsó mentsvárként elméletileg rendelkezésre áll...

ITT OLVASHATÓ