Szerző: WIEDERMANN TAMÁS
2018.10.08.
A letelepedési kötvényprogram négy évig futott. Az volt a lényege, hogy ha egy külföldi 300 ezer euróért államkötvényt vásárol, akkor letelepedési engedélyt kap Magyarországon. A programban csak az Európai Unión kívüli országok állampolgárai vehettek részt, akiknek elég volt a pénzt öt évre kölcsönadni a magyar államnak, a letelepedési engedélyt viszont életük végéig megtarthatják.
Sőt, az Orbán-kormány olyan liberális volt, hogy egyetlen kötvény áráért az egész családot – beleértve a házastársat, közös gyermeket és még a nagyszülőket is – letelepedési engedéllyel ajándékozta meg. A letelepedési engedély az állampolgárság előtti utolsó lépcsőfokot testesíti meg, az illető bár nem szavazhat és nincs magyar útlevele, de szabadon mozoghat a schengeni övezetben, vállalkozást alapíthat, munkát vállalhat.
A kötvényprogram története azért furcsa, mert az Orbán-kormány nyíltan ellenzi a bevándorlást. 1300 menekült ideiglenes befogadására csak többéves huzavona után volt hajlandó a kormány, miközben futószalagon osztotta a letelepedési engedélyeket a kötvényprogramon keresztül. A végeredmény az lett, hogy 19 855 külföldi kapott magyar papírokat.*
Mivel a kötvényprogram enyhén szólva is nehezen összeférhető bevándorlásellenes retorikájával, a kormány gazdasági érvekkel igyekezett azt megvédeni: azzal érvelt, hogy az államadósság finanszírozásához volt erre szükség. A KFIB és a TI tanulmánya éppen ezt a kormányzati érvet szedi darabokra.
Varga Mihály pénzügyminiszter szerint „hasznos eszköznek bizonyult a letelepedési kötvény, hiszen amikor azt bevezették, kevesebb forrást és csak magas kamattal tudott szerezni az ország az államadóssága finanszírozásához”. A tárcavezető három állításából kettőt nem igazolnak a számok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.