Szerző: Határátkelő / Gábor
2018.10.23.
"Rögtön át is aludtuk az első szigetet...
Mivel az első nap elég viharosra sikeredett - mind az időjárást, mind az ismerkedést illetően - az idő nagy részét főleg vízszintesen töltöttük a priccseinken, nagyokat kussolva.
Illetve ebben a kontextusban ez is hülyén hangzik - inkább úgy mondom, hogy „nem állva kellett lennünk”.
A hajó frankón métereseket dob rajtad, a horizonthoz próbálod magadat igazítani, és ha az ablakból, vagy a fedélzetről érzékeled mindezt, akkor nagyjából fél óra után belehülyülsz, ezért a legjobb csak himbálózni a fadekliden, lehetőség szerint aludni is. Két hányás közt azért néha az is összejön.
Egy idő után ráadásul annyira belejössz, hogy egyre mélyebb álomba ringat a hullám, és mindez azzal végződik, hogy teljesen elveszíted az időérzékedet. A telefonod nem működik, hálózat nuku, szórakozási lehetőség úgyszintén.
Egyszer csak arra ébredsz, hogy „minden nyugodt” és már „világos van” - nosza, egyből ki a fedélzetre, és az evéstől kezdve a vécézésen át az izgalmak átélésig egyből mindenbe belekapnál.
A kapitány viszont így fogad:
- Na kérem, az éjjel és reggel akkora vihar volt, hogy az első szigeten sajnos nem tudtunk kikötni. Szeszkáron nincs móló, a parttól úgy száz méterre tudtunk volna horgonyt vetni, onnan gumicsónakkal ki, ámde ez a mutatvány az életetekbe került volna, ezért inkább hagytuk az egészet, hagytunk titeket aludni.
Eztán mély csend következik.
- Nodebazdmeg!! - gondoljuk magunkban ekkor jópáran - És mi lett volna, ha legalább a hatás kedvéért a helyzet értékelésénél felébresztenek minket, netán együtt hozzuk meg ezt a fájó döntést nagy hümmögések és fejvakarások közepette? - folytatjuk elméletben a gondolatmenetet.
Szinte rá van írva az emberek arcára mindez, látom, de senki nem meri ugyanakkor ebbe az irányba vinni a beszélgetést, hanem csak egy-egy halk „hja, sajnos ez van” típusú vélemény-nyilvánítás hangzik el.
- OK - mondom én ekkor -, de miért nem kötünk ki most? Hisz teljesen nyugis a tenger, és itt van előttünk a sziget!
- Azért - válaszolja a kapitány -, mert pont szemben vagyunk a szigettel, és pont nem így kéne lennünk, innen lehetetlen megközelíteni, meg kellene kerülni az egészet, ráadásul ugye a mozgásunk sem bír egyenes lenni, azért ha így döntenénk, akkor egyrészt megint nem tudom garantálni, hogy a jó idő még kitart odáig és ki tudtok szállni, másrészt emiatt lekésnétek a következő szigetet, egyszóval duplarizikós a történet.
- Jó, de a következő szigeten legalább ki tudunk kötni? - kérdem.
- Igen, a Mosshnij szigeten van móló, és oda bármilyen idő esetén ki tudunk kötni.
Na ezzel legalább valamennyien megbékélünk. A reggeli - zabkása és vajas kenyér - nagyon finommá kerekedik ezután, és 24 órás hajókázás után végre meg is marad bennünk. Halleluja. Egyelőre nem csináltunk mást, csak hintáztunk és ettünk egyet...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.