Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.10.14.
De mégis, miért nem bukott bele ebbe a Fidesz? Lehet az ellenzék bénaságáról, a magyarok apátiájáról értekezni, de én inkább egy rendszerszintű megoldást vetnék fel erre a problémára. Egyben kicsit utat is mutatnék, mi az, amivel nem lehet változást elérni Magyarországon, és mi az, amivel igen.
A hatalomért minden közösségben küzdelem zajlik, a nagypolitikában is. Azért, hogy ki birtokolja a közösség vezetése által rá ruházott erőforrásokat, és azokat mire használja fel. A modern demokrácia arról szól, hogy egy állam közössége képviselőket választ magának, akik a közösséget vezetik. Ezért cserébe ezek a képviselők döntéseket hoznak a beszedett adóról, az állami szolgáltatásokról, és arról, milyen törvények mentén zajlik az élet az adott országban.
A 90-es években, a liberális politikai és gazdasági hegemónia idején ez egyszerűen működött, az állampolgárok nem csupán képviselőket választottak, hanem nagy többségük le is mondott a politizálás jogáról is, és a 4 évenkénti választásokon kívül csupán nézői voltak a médiapolitizálásnak. Ez így elégséges is volt a demokráciák számára, hiszen a boldog ’90-es években és a 2000-es évek elején a gazdasági növekedés, a liberális demokrácia megkérdőjelezhetetlenségének korában elég embernek volt mit visszaosztani ahhoz, hogy a mélyben dübörgő társadalmi problémák ne feszítsék szét ennek a politizálásnak a kereteit.
A 2008-as gazdasági válság és az azt követő morális pánik viszont már megtette ezt. A recesszió és az erre adott megszorítási válaszok nem tették lehetővé, hogy a középosztály tovább növekedjen, a válság a leggazdagabbakon kívül minden társadalmi osztályt és csoportot rosszul érintett. Ez pedig még a korábbi növekedés jótéteményeit is elfeledtette azokkal a csoportokkal, amelyek ebből még részesültek.
Egy olyan politikai helyzet jött létre, amelyben addig biztosnak vett állami szolgáltatásokért, és állami jussokért, támogatásokért kellett egyre élesebb küzdelmet folytatnia olyan társadalmi csoportoknak is, amelyek addig erre nem szorultak rá. A különböző érdekérvényesítési szintekben járatlan, és a gazdasági egyenlőtlenségekre nem, a csupán a polgári, politikai jogsértésekre érzékeny civil struktúra és pártpolitika miatt pedig a 2008-as válság után szinte mindenhol a gyengébb érdekérvényesítési potenciállal bíró alsó rétegek és a dolgozók szívták meg a hirtelen jött változás hatásait. Így létrejött egy nagy számú tömeg, amely elkezdett lefelé csúszni, és egyre többen érezték úgy, hogy valójában nem kaptak semmit az államtól, a közösségtől.
Magyarországon pedig ehhez még hozzátartozik, hogy a rendszerváltás is kitermelt egy ilyen tömeget. A bezáró szocialista nagyvállalatok helyében megnőtt munkanélküliség százezreket és konkrét régiókat lökött a semmibe. Hozzájuk csatlakozott a 2008-as gazdasági és a devizahitel-válság után elszegényedő középosztálybeli réteg is.
Ezek az emberek ma Magyarországon azt gondolják, hogy őket cserbenhagyta a magyar állam, a demokrácia, a politika, nevezzük ezt bárhogy is, úgy látják, hogy nem nagyon kaptak tőle semmit, és ez nagyjából így is van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.