2018. október 24., szerda

"A KEMÉNYEDŐ HANGNEMTŐL TÁVOL KELL TARTANUNK MAGUNKAT" - INTERJÚ PRŐHLE GERGELLYEL

KÖTŐSZÓ - EVANGÉLIKUS KÖZÉLETI BLOG
Szerző: KötőSzó / KÉZDI BEÁTA
2018.10.24.


„Olyan környezetben nőttem fel, ahol sosem kellett választanom Nyírő József, Herczeg Ferenc és Esterházy Péter között, sem stílusuk, sem politikai nézeteik különbözősége miatt, csak írásaik színvonala volt az érdekes. Meggyőződésem, hogy ez olyan stratégia, amely az irodalmi múzeumhoz hasonló közintézmények számára is vállalható” – mondja Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője az Evangélikus Életnek adott interjúban. A Petőfi Irodalmi Múzeum egykori vezetője tizenkét évnyi felügyelői szolgálatáról, az őt ért támadásokról, menekültekkel kapcsolatos vitáról, reformációról és a jövő teendőiről is beszélt. Az interjút teljes terjedelmében közöljük.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma közleményben jelentette be, hogy no­vember 1-jei hatállyal közös megegyezéssel megszűnik a főigazgatói megbízatása a Petőfi Irodalmi Múzeum élén, egyúttal megállapította, hogy „kulturális területen végzett eredményes tevékenységét […] kiemelten hatékonynak tartja, egyben köszönetet kíván nyilvánítani az eddigi munkájáért”. Hogyan élte meg az elmúlt hónapok sajtóhadjáratát, és miért ez lett az ügy kimenetele?

Valóban furcsa helyzet, hogy miközben az ember ilyen dicséretet kap, egy sajtókampány nyomán mégis távoznia kell. Örömmel dolgoztam a múzeumban, eddigi pályafutásom fontos tanulsága, hogy a kultúrának kulcsszerepe van általános állapotaink javításában, gyerekeink nevelésében. Én otthon olyan környezetben nőttem fel, ahol sosem kellett választanom Nyírő József, Herczeg Ferenc és Esterházy Péter között, sem stílusuk, sem politikai nézeteik különbözősége miatt, csak írásaik színvonala volt az érdekes. Meggyőződésem, hogy ez olyan stratégia, amely az irodalmi múzeumhoz hasonló közintézmények számára is vállalható. Sajnálom, hogy ezt a fenntartó miniszter végül másképp gondolta.

Milyen volt ezt belülről megélni?


Nem volt örömteli a stílus eldurvulását és a közélet egyes szereplőinek látványos radikalizálódását érzékelni. Nem véletlenül beszéltem a zsinati beszámolómban is arról, hogy a keményedő hangnemtől távol kell tartanunk magunkat.

"Mint ahogy az egyházban hazaszeretetnek igen, de nemzeti radikalizmusnak sincs helye, hiszen ezzel a saját hármas, magyar, szlovák, német gyökereinket emésztenénk föl."

A politikai, civilizációs és egyháztörténeti összefüggések nem választhatók el egymástól.

Mit tehet akkor az evangélikus ember?

Azt, hogy következetesen más hangvételt használ, óvakodik minden radikalizmustól, nem igazodik mások éppen aktuális véleményéhez, ha meg van győződve a maga igazáról. És inkább olyan területen dolgozik, mint mostantól én is, ahol nem teremtenek mások szándékosan hadiállapotot. Azt gondolom, hogy az általam képviselt álláspont nagyon is polgári és kereszténydemokrata álláspont. A rengeteg visszajelzésből látom, hogy ezt az értékrendet sokan osztják kormányzaton innen és túl, aminek persze örülök. Ha jól számolok, voltaképp harmincöt éve elég következetesen ugyanazt képviselem, visszakereshető módon.

Áttérve az egyházban betöltött szerepére: hogyan tekint vissza az elmúlt tizenkét évnyi felügyelői munkájára? Mi volt a felügyelői szolgálatának elején megszületettLáthatóan evangélikus stratégia célja akkor, és mi a célja most?

Amikor tizenkét éve az egyházvezetésbe választott az egyház népe – hiszen akkor még minden gyülekezetben külön szavaztak az országos felügyelőről –, azt tapasztaltam, hogy nagyon sok jó ötlet bukkan fel itt-ott. Akkor vezette be Fabiny Tamás új püspökként a „beszélgető egyház” kifejezést, ami fontos kezdeményezés volt. Nekem viszont az is föltűnt, hogy bár többet beszélgetünk, ami jó, mégsem jutunk egyről a kettőre. A Láthatóan evangélikus stratégiának az volt a célja, hogy e beszélgetéseket valahogy mederbe terelje. Kis gyülekezetekben járva gyakran hallom, hogy milyen témákat beszéltek át, dolgoztak fel együtt olyan, a stratégiában is leírt szempontok szerint, mint az önkéntesség vagy a hálózatosság. Ez már önmagában fontos. Ma már elmondhatjuk, hogy sok helyen él a módszeres tervezés igénye...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.