Szerző: KAZAI VIKTOR
2018.10.17.
Habár egyáltalán nem tekinthető újkeletű jelenségnek, az illiberális rendszerek iránti érdeklődés az elmúlt években jelentősen megnőtt. Az illiberalizmus mint kifejezés széles körben elterjedt a közbeszédben, ami alatt elsősorban egy politikai jelenséget értünk, a hatalmon lévő kormányerő olyan politikai tevékenységét, amely a liberális demokráciával szemben határozza meg magát és annak leépítésére törekszik.
Van ennek a jelenségnek azonban egy alkotmányjogi oldala is, amire érdemes egy pillantást vetni még akkor is, ha valakit nem kifejezetten érdekel a jogtudományi elemzés. Egy jól működő liberális demokráciában ugyanis az alkotmány mint jogforrás jelöli ki a politikai hatalom gyakorlásának legitim kereteit, és alapvetően az alkotmányos garanciarendszer feladata az, hogy megvédje fennálló rendszert annak ellenségeitől.
A politikai gyakorlat persze sosem felel meg teljesen mértékben az alkotmányos követelményeknek, ami egy teljesen normális jelenség, máskülönben a jog elveszítené normatív (előíró) jellegét és egyszerű használati utasítássá válna.
Amikor azonban azt látjuk, hogy az alkotmányban körvonalazott politikai rendszert a felismerhetetlenségig eltorzítja a politikai gyakorlat, akkor kénytelenek vagyunk reflektálni mind az alkotmányjogi szabályozás, mind pedig a jogtudomány hibáira, hiányosságaira.
Ennek első lépéseként nem árt összefoglalni, hogy a tudományos gondolkodásnak miért tartott olyan sokáig önálló rendszertípusként azonosítani az illiberális rendszereket, és hogy mit mond a legfrissebb nemzetközi szakirodalom az ilyen rezsimek alkotmányos jellemzőiről:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.