TRIESZT, 1938. SZEPTEMBER - MUSSOLINI BESZÉDE A FAJI TÖRVÉNYEKRŐL

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: FRIED ILONA
2018.09.14.

1938. szeptember 18-án a trieszti Audace (Vakmerő) mólón kikötött a szintén beszédes nevű Camicia nera (Fekete ing) torpedónaszád: Mussolini, a Birodalom első marsallja, kikötővárosról lévén szó, a tenger felől érkezett. 1936-ban az etióp háborúban Addisz-Abeba elfoglalása után kiáltották ki a Birodalmat – igaz, nemzetközi tiltakozások kereszttüzében, melynek következménye az elszigetelődés lett. A mítoszok a fasiszta diktatúra hatalomgyakorlásának alapvető eszközei közé tartoztak. Az etióp hódítással a Duce beteljesítve látta a dicső múlt újraélesztésének, az új birodalom megalapításának mítoszát.

Az Anschluss és Hitler 1938. májusi olaszországi látogatása után már elkészül A fasizmus és a faj problémái című kiáltvány, hamarosan megjelenik a Difesa della razza (A faj védelme) című antiszemita folyóirat is.

Mussolini trieszti látogatásának minden mozzanatát gondosan megtervezték, körültekintően koreografáltak. Még a város főterének (ma Piazza dell’Unità) szökőkútját is elbontották, hogy ne legyen a Duce tribünjének útjában. A rezsim rituáléiban igen fontos szerepet kaptak a „terek”, amelyek a mitikussá emelt félisten-vezér beszédeinek helyszínéül szolgáltak. A gyűléseken elvárt volt a részvétel. A híradó szerint Triesztben 150 ezren hallgatták és éljenezték a gyújtó hangú beszédet, melyben a „birodalom alapítója” a faji törvényeket jelentette be. Még ha a szám feltehetőleg túlzott is, mivel Trieszt lakossága ekkoriban mintegy 250 000 fő volt, a korabeli propagandafilm óriási részvételről tanúskodik. Mussolini nyilván nem véletlenül választotta Triesztet az állami szintre emelt antiszemitizmus bejelentésének helyszínéül.

Trieszt szimbolikus város: régiók kereszteződésében különböző etnikumok, vallások éltek itt együtt, s ha nem mindig konfliktusoktól mentesen, az I. világháborúig sikeresen és békésen. Az Osztrák–Magyar Monarchia negyedik legfontosabb városa lesz Bécs, Budapest és Prága után, s a legjelentősebb kikötője. Gazdag kereskedelme mellett a XX. század eleji amerikai kivándorlás egyik kapuja, később pedig a Palesztinába induló hajók számottevő kikötője lett. Zsidósága már korán emancipálódott, s a jó munkalehetőségek reményében a későbbiekben az Osztrák–Magyar Monarchia különböző területeiről, valamint Kelet-Európából az üldözések elől is érkeztek bevándorlók a városba. Több zsidó származású politikus, vállalkozó, gazdasági szakember játszott fontos szerepet a város gazdaságában, politikai életében, a város polgárságának megbecsült tagjai voltak. Bár gazdasági érdekei Triesztet elsősorban a Monarchiához kötötték, sokan rokonszenveztek az újonnan egyesült Olaszországgal. Ebben része volt annak is, hogy a XIX. század második felében, illetve a XX. század fordulóján Olaszországban, ellentétben Ausztriával, nem érezték az antiszemitizmust, még zsidó származású miniszterelnökük is volt. 1918-ban, a Monarchia felbomlásakor Trieszt Olaszországhoz került, így a zsidóság olaszpárti része a fasiszta rezsimhez is többnyire pozitívan viszonyult, hiszen 1922-től a fasiszta Olaszország polgárai lettek. Róma és Milánó után Olaszország harmadik legnagyobb lakosságszámú városa volt, népességének számarányában az első: az 1931-es népszámlálási adatok szerint 5025 zsidóként számon tartott személy élt Triesztben. 1938-ban 6 937 főt tartanak számon, igaz, közülük 1628 külföldi állampolgárságú, részben menekülők, akiktől a triesztiek már sokat megtudtak a náci Németországról.

Pedig az olasz fasizmus a kezdetekkor nem mutatkozott antiszemitának, Mussolini politikájában a cionizmus támogatása is helyet kapott, számított a külföldi „zsidó nagytőkére” is. Az 1932-ben kiadott Enciclo­pedia Italianában Mussolini neve alatt jelent meg a „fasizmus doktrínája” címszó, mely a fasizmust „spirituális eszmeiségű”-ként aposztrofálja, nem szól biológiai megközelítésről. Eszerint „a nemzeti büszkeségnek nincs szüksége a faj delíriumára”. Igaz, az ember tökéletesedésének elengedhetetlen feltételeként a harcot jelöli meg. A hazai numerus clausus idején számos magyar zsidó egyetemi hallgató folytatta tanulmányait abban az Olaszországban, ahol 3000 embert befogadtak a náci üldöztetések elől menekülők közül. A fasizmust támogató nagytőkések s a politikusok között egyaránt voltak zsidó származásúak, sőt 1935–1938 között egy zsidó származású miniszter is volt. Mások, ellenkezőleg, antifasiszták lettek, némelyek vezetők, rájuk viszont lecsapott a hatalom, ahogy más prominens antifasisztákra is. Többen az életükkel fizettek, mint a Rosselli testvérek, Carlo és Nello, akiket 1937-ben Franciaországban gyilkoltattak meg. Egyes mai kutatások felfedeznek már a fasizmus korai szakaszaiban antiszemita előzményeket, amelyek azonban csak később, sokak számára váratlanul teljesednek ki.

A fokozatosan kiszélesedő totalitárius diktatúra 1936-tól már a birodalmi aspirációk miatt nagyobb teret engedett a rasszizmusnak, a xenofóbiának, s a XIX. és XX. század elejének antiszemitizmusa létrehozta a maga korszerűsített olasz változatát...

ITT OLVASHATÓ