Szerző: M. Emil
2018.09.03.
Mindannyiunk élménye, hogy a tanév kezdetén az első napok azzal telnek, hogy a tanerő megérdeklődi, hogy kivel mi történt a szünidőben. Nem akarnak rosszat, igyekeznek felvenni a két hónappal azelőtti ritmust. Arra nem gondolnak, hogy sokaknak fájó élmények jutnak csak eszükbe.
Mindez 2018 Magyarországán, éppen dübörgés közben….
Tündérkéz Jótékonysági Egyesület, amely a hátrányos helyzetben élő gyerekek problémáit próbálja enyhíteni, közösségi oldalán bukkantunk az alábbi bejegyzésre:
“Kedves Tanárok,
Tündérkéz Jótékonysági Egyesület, amely a hátrányos helyzetben élő gyerekek problémáit próbálja enyhíteni, közösségi oldalán bukkantunk az alábbi bejegyzésre:
“Kedves Tanárok,
Amikor a következő napokban felbukkannak azok az édes arcocskák az osztálytermekben, és önök feltennék azt a megszokott kérdést, hogy „mivel töltötted ezt a nyarat?”, akkor kérem, legyenek tekintettel:
- arra a gyermekre is, akiknek a családja nem tudta megengedni magának, hogy elutazzon nyaralni,
- arra, akinek egész nyáron vigyáznia kellett a kisebb testvérre, mert a felnőttek aludtak egész nap,
- arra, aki éjjel kettőkor a takaró alá bújva próbált megmenekülni a kiabálások és káromkodások elől,
- arra, aki alig várta az ebédidőt, mert egész nyáron ugyanazt a szendvicset ette, vagy még azt sem, és a nyarat azzal töltötte, hogy ennivaló után kutatott,
- arra, aki még mindig a tavalyi ruháit viseli, mert a családja nem tudja megengedni magának, hogy újakat vásároljon
mert nincsenek jó válaszaik arra, hogy mivel töltötték a nyarat – a valóság az, hogy próbálták túlélni
Tehát kérem, tegyenek fel inkább más kérdést. Talán az működhet, hogy „Mit várok ettől az iskolai évtől?” De kérem, ne kényszerítsék, hogy a nyarukról meséljenek vagy írjanak. Sajnos sok gyermeknek az a legjobb a nyárban, hogy vége.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.