TÁMADÓÁLLÁSBA HELYEZKEDIK, RÁZZA AZ ÖKLÉT, HABZIK A SZÁJA ÉS GYŰLÖLETBE TORZUL AZ ÁBRÁZATA

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- HACSAKNEM BLOG
Szerző: H. A.
2018.09.05.

A történet egyszerű és triviális, de ettől még aktuális. Nem én hamisítottam, nem én színeztem ki, felvétel is van róla. Röviden összefoglalom: egy Magyarországra látogató – a fehér európai átlagnál egy árnyalattal sötétebb bőrszínű – skót és egy magyar állampolgár külföldi rendszámú gépkocsijukkal elsodorták egy parkoló autó visszapillantó tükrét. Megálltak, ám mielőtt kiszálhattak volna az autóból, hat feldühödött jó magyar ember rontott rájuk: rasszista sértéseket kiabáltak, migránsoztak, majd mindkét férfit bántalmazták. Az okozott kár legfeljebb 20 ezer forint lehet, ám a verbális és fizikai agresszió nem csak aránytalan, de érthetetlen is. Lenne. Normális helyeken, normális korokban, egy normális világban.

Ez itt nem egy normális hely, és pláne nem egy normális világ. Itt egy letört visszapillantó tükör és az átlagnál sötétebb bőrszín tökéletesen alkalmas arra, hogy a legordenárébb fenevadat szabadítsa el emberek random csoportjaiból. Jó, tudom, ez egy elszigetelt eset, nem szabad belőle semmilyen önmagán túlmutató konzekvenciát levonni. Ahogy Őcsényben is csak az elszigetelt magyar virtus fejezte ki hangosan és érthetően a véleményét, itt sincs különösebb látnivaló. Tudom, sem az ország általános mentális és lelkiállapotára nézve, de még a szombathelyi polgárokéra nézve sem következik semmi a történetből.

Egy majdhogynem banális közlekedési incidens verekedéssé, ütlegeléssé, köcsögözéssé, büdös-geci-szar-migráns-faszszopózássá, buzizássá fajult. Semmi extra. A hagyományos, régivágású kereszténydemokrácia kikönyökölt a negyedik éve tartó konstans agymosás, valamint a frissen festett kultúrharc pöcegödréből és igazságot szolgáltat magának. Ja, nem, elnézést, ilyet nem szabad mondani, írni, de még gondolni sem. Szégyellje magát mindenki, akinek erről a sokadik, de még mindig elszigetelt, ártalmatlan, szóra sem érdemes tettelgességig fajuló önbíráskodási ügyről is ugyanaz jut eszébe. Nem, ehhez a regnáló hatalomnak semmi köze. Úgyhogy akinek erről akár áttételesen is szentéletű, végvári keresztény Orbán Viktor jut eszébe, az nem is magyar.

Csakhogy. Bármennyire is kizárható (alapból és gondolkodás nélkül), hogy a migráns szót kitartóan ismételgető, közben a visszapillantó tükrében (szándékolatlanul) kárt tevő embert rángató-ütlegelő hazánkfiának bármi köze lenne a magyar kormány migránsokkal hergelő, múlni nem akaró idegengyűlölő kampányához, próbáljuk meg mégis elkerülni a szerecsenmosdatást és az álszenteskedést hagyjuk a fenébe. Bárhogyan is habzik a szája tetszőleges Bayer Zsoltnak, midőn a lángba borult, bevándorlók által letarolt Soros-Európát köpködi kocsmai cimborája kivételes zsenialitásának oltárán.

Szeretném leszögezni, hátha nem ad okot a félreértésre: ezek a magasabbrendű hófehér magyar emberek nem 2010-ben nőttek ki a fülkeforradalmi talajból, már azelőtt is itt voltak a maguk habitusával, a jól bevált konfliktuskezelési módszereikkel és leginkább a gyárilag örökölt, mentális-lelki alapfelszereltségükkel. Könnyen lehet, hogy 2010 előtt is adódtak kisebb-nagyobb közlekedési incidenseik, összeszólalkoztak a szomszédjukkal, és kikapcsolódásként teli tüdőből szidták a büdöszsidócigánybuzik felmenőit. Bárkit, aki valamiért szembejött, és volt rajta sapka, vagy nem volt rajta sapka.

Ezek a derék, saját lábukon álló kultúremberek minden társadalomban viszonylag azonos arányban, igazságosan elosztva léteznek és élik a maguk kis sikerélményekkel és frusztrációkkal terhes életüket. Hőbörögnek, méltatlankodnak, sértegetik a mellettük állót, ökölbe szorul az agyuk és az öklük bármitől. Vagy a bármi ellenkezőjétől. A valóságra való jelen rácsodálkozás tárgyát következésképpen nem ennek a néhány embernek a kirívóan agresszív verbális és fizikai megnyilvánulási módja képezi, amely zsigeri válaszreakcióként érkezett egy alighanem nevetséges, semmilyen visszafordíthatatlan kárt nem okozó közúti balesetre...

ITT OLVASHATÓ