SZÜLETÉSNAPI ZSEMLE

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2018.09.01.

Papó előkotorta a szekrény mélyéről a fekete öltönyét. Kicsit meghúzogatta, nézzen már ki rendesen. Húsz éve nem volt rajta, akkor nagyon elázott a barátja temetésén. A nyakkendővel vesződött, de mamóka ripsz-ropsz megkötötte a rakoncátlankodót. Ő már indulásra készen volt. Az öreg megjegyezte: – Olyan szép vagy, mint lány korodban, csak a hajad lett fehérebb, de ez így jó.

Nagy napra ébredtek, mamó nyolcvanadik születésnapjára. Hatvan éve azt mondta János Klárikának: – Vagy te leszel a feleségem, vagy nem nézek többé leányra. Egymásnak teremtette őket a sors, békességben, szeretetben fogták egymás kezét évtizedeken át. Megedzette őket a történelem, megedzették egymást. Papó még szenvedett a cipőjével, végül kanál nyelével csúsztatta bele a lábát: – Lehet, hogy szorítani fog, ez olyan úri cipő, nem való a lábamra. – Elindulunk? – kérdezte mamó, és még egyszer megnézte, elzárta-e a gáztűzhelyet. – Hová megyünk, miért nem árulod el? – Gyere csak, meglepetés. Kézen fogva, lassan sétáltak: át a parkon, a négysávos úton. Csendben, szinte körül sem néztek, papó néha megszorította mamó kezét. Kapaszkodott, törte a lábát az úri cipő. – Már kimegyünk a világból is – szólt rá mamó. – Ne türelmetlenkedj, mindjárt! – szólt a csitítás, de hiába. – Még jó, hogy ebédeltünk, tőled aztán végelgyengülhetek, annyit kutyagoltatsz. A bejárati ajtónál papó átölelte mamó vállát – Gyere, ide bemegyünk...

ITT OLVASHATÓ