Szerző: VARGA G. GÁBOR
2018.09.27.
Úgy tűnik, nincs hatásos módszer a budapesti reptéri csomagfosztogatások ellen. De vajon miért nem csípik fülön a rosszfiúkat, s felejtjük el végre egyszer és mindenkorra ezt a témát? A kérdésre azok után sem sikerült egyértelmű választ találnunk, hogy csaknem két tucat emberrel beszéltünk – köztük enyveskezű rakodókkal is. Ami látszik: a csomaglopás Ferihegyen már tradíciónak számít, nélküle aligha működne a rakodórendszer.
Babos Tímea teniszező és több koreai turista számolt be arról még az év első felében, hogy Ferihegyen kifosztották a csomagjaikat. Botrány lett a dologból, még a légi közlekedési hatóság szerepét betöltő minisztériumi főosztály is vizsgálatot indított, az esetnek mégsem lett semmilyen érdemi következménye. A repülőgépek körül nagyobb lett ugyan a rendőri jelenlét, sőt időnként le is fülelnek egy-egy rakodómunkást, akit a rend őrei tettenérés után látványosan elvezetnek a reptérről, a szarkák mégis fosztogatnak tovább. Az iparágban dolgozók – melóstól a menedzserig – egybehangzóan azt mondják: azért, mert minden rakodóra szükség van.
– Senkinek nem érdeke felborítani a rendszert, mivel a fizetésünkbe be van kalkulálva a szajré értéke – mondja egy rakodó, nevezzük őt Károlynak. Kétheti szervezőmunka után találkozhattunk vele, a nevét meg kellett változtatnunk, hogy ne ismerjenek rá. De nem csak az övét. A legtöbben ugyanis csak ezzel a feltétellel voltak hajlandók egyáltalán leülni beszélgetni. Károly is csak azért mert megszólalni, mert elhagyja a budapesti apront (így nevezik a repülőtér betonját), és külföldre költözik. Persze ott is rakodni fog. Ott is bele fog nyúlni a bőröndökbe? – kérdezzük tőle. Nem, állítja. Ahová készül, sokkal jobban megbecsülik a melósokat. Akad olyan repülőtér, például Tel-Avivban, ahol egy rakodó majdnem annyit keres, mint egy szakképzett rampás tiszt.
– A fejesek mindenhol tudják, hogy ez kemény munka, nem végzi el akárki. Naponta több tonna súlyt mozgatok meg húszkilós részletekben, hóban, fagyban, ötven fokban, reggel négytől éjjel kettőig. Vagy megfizetik ezt a munkát, vagy hagynak lopni, más megoldás nincs – mondja Károly. Nálunk, teszi hozzá, évtizedek óta az utóbbi működik, a rendszer elnézi a bűnbandák garázdálkodását, így oldják meg a jövedelemkiegészítést. A számlát a megkárosított utasok állják, köztük sok a külföldi, ők nem vagy csak nagyon ritkán jönnek vissza panaszkodni. Ráadásul sok esetben a biztosítónál csapódik le a veszteség, számos utas kap kártérítést, ezért aztán nem veri a tamtamot Budapesten...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.